Századok – 2001

KÖZLEMÉNYEK - Buza János: A magyar és a török dukát árfolyama a 16. század közepén IV/889

890 BUZA JÁNOS rejötte egy idő után új színt hozott az aranypénzek verésébe, de az erdélyi dukátok a magyar dukátokkal azonos pénzláb szerint készültek.5 Az eredetileg közismerten itáliai mintára vert magyar dukát középkori forgalma6

középkori forgalma részben az éremleletek,7

részben az utánveretek,8

továbbá forráskiadványok, s természetesen műfajilag eltérő feldolgozások révén dokumentálható. Szakmai közhely, de az éremleletek kapcsán említendő, hogy a szórványleletek gyakoribbak a kincsleleteknél, amelyek viszont esetenként vaskos meglepetéseket okoznak.9 Kétségtelen elteijedtségébői következően a magyar dukát még a magyarországi török uralom kezdete előtt találkozhatott a török dukáttal,1

0

mert határainktól délre szintén bizonyítható forgalma az egyébként túlsúlyban lévő itáliai , veretek mellett.1

1

A 15. század közepén pedig a fejedelmi pénzvagyonon belül a ( domináns velencei és a szerényebb mennyiségű magyar aranyforint társaságában kisebb számban — állítólag — már török dukátok is felbukkantak.1

2

A három | aranypénz árfolyamáról nem szól a tudósítás, Ragusa későbbi adataiból arra nyílott következtetés, hogy a 16. század elejéig nem tettek különbséget az eltérő eredetű aranyforintok és a dukátok között.1

3

Idővel azonban az Alpoktól délre, illetve a Földközi-tenger keleti medencéjében egyre inkább a velencei dukát vált 1 "standard-pénzzé," amellyel sem a magyar, sem a török dukát nem versenyezhetett.14 Különösen állt ez a fényes portára, ahol az adóbefizetés alkalmával a velencei zecchino nagyobb becsben állt a saját fizetési eszközüknél.1

5

Az Oszmán Birodalom központjában a 16. század közepén a dukát jellemző árfolyama 60 akcséra tehető,1

6 5 Huszár: Az Erdélyi Fejedelemség... 11. 6 Peter Spufford: Money and its use in medieval Europe. Cambridge, 1988. 222., 268-269., et passim. 7 Lajos Huszár: Der ungarische Goldgulden im mittelaterlichen Münzverkehr. Hamburger Beitrge zur Numismatik 24/26 (1970/72) S. 71-88. 8 Huszár Lajos: Magyar mintára vert idegen aranypénzek. Numizmatikai Közlöny LXVILXVII (1967-1968) 57-72. 9 A közelmúltban Regensburgban került elő olyan együttes, amely teljesen ismeretlen magyar dukátokat tartalmaz. A 624 aranypénz 87%-át — szám szerint 543 darabot — Magyarországon verték, vö.: Gerd Stumpf: Der Münzschatz, in: Der Goldschatz vom Neupfarrplatz. Ein sptmittelalterlicher Münzfund in Regensburg. Regensburg, 1997. S. 13-17. 10 A „... ducati di Vienegia, Turchi, Ungheri..." egymás mellett szerepelnek a 15. század közepén Uzzano váltóról szóló úttörő müvében. Idézi: Markus A. Denzel: „La Practica della Cambiatura." Europaischer Zahlungsverkehr vom 14. bis zum 17. Jahrhundert. Beitrage zur Wirtschafts- und Sozialgeschichte, Bd. 58. Hrsg. von Rainer Gömmel und Jürgen Schneider. Stuttgart, 1994. S. 213-214. 11 Vuk Vinaver: Der venezianische Goldzechin in der Republik Ragusa. Bolletino delllstituto di Storia della Societa e dello Stato Veneziano 4 (Venezia) 1962. 112., illetve: I. Lajos (1342-1382) 3 dukátja délszláv térség leletében fordult elő: Huszár: Der ungarische Goldgulden...88. 12 „Der Schatz des serbischen Herrschers Georg Brankovic, 1441 in Ragusa deponiert, enthilet 43.533 ducati, 6134 ungari, 314 ducati turchi." Vinaver: i.m. 115. 13 „In Ragusa war der florenus dem ducato gleich und manchmal unterschied man sogar die Namen nicht." Vinaver: i.m. 119. 14 „Ni 1 ongaro dau-dela des Alpes, ni le safaro (sequin chérif) dEgypte ne parvinrent jamais a rivaliser sérieusement avec le sequin,..." Ugo Tucci: Les émissions monétaires de Venise et les mouvements internationaux de lor. Revue historique CCLX (1978) 99. 15 „Als jhrlichen Tribut von Ragusa (12.500 ducati) nahm die Pforte mit Vorliebe venezianische Ducati, nicht aber sultanini." Vinaver: op. cit. 128. 16 Vinaver: op. cit. 137., továbbá: Omer Lufti Barkan: The Price Revolution of the Sixteenth Century: A Turning Point in the Economic History of the Near East. Intern?f ional Journal of Middle