Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Herger Csabáné: Rekatolizáció eszköztára Magyarországon a 16-18. században IV/871
876 HERGER CSABÁNÉ 2.3. Fegyveres erőszak Az államhatalom által támogatott fegyveres erőszak alkalmazása végigkísérte a katolikus egyház védelmezőinek tevékenységét. 1540-ben Gőmör megye főispánja, Bebek Ferenc Krasznahorka várából a mélységbe taszíttatta az anabaptista Fischer Andrást. A katolikus egyházi birtokokhoz tartozó falvakból a reformált lelkészeket fegyverrel kergették el, az iskolapéldát azonban mindezeken túl a kassai dóm visszaszerzése jelentette. A törökök által Egerből elűzött Szuhay püspököt és kanonokait 1597-ben az országgyűlés Kassán telepítette le és egy kápolnát utalt ki a számukra, amit Szuhay túl jelentéktelennek talált. A lakosság és a városi tanács vallási orientációja miatt náluk jobb szövetségest kellett keresnie a dóm elfoglalásához: mivel Mátyás főherceg a korona megszerzésére törekedett és ezért a kedvébe akart járni Rómának valamint a jezsuitáknak, parancsára 1604. január 7-én Barbiano császári parancsnok ágyúkat állíttatott fel a dóm körül, Forgách Ferenc nyitrai püspök pedig behatolt az épületbe. Másnapi újraszentelést követően a város evangélikus templomait elkobozták, lelkészeit elűzték és megtiltották azt is, hogy magánházaknál reformált istentiszteletre kerüljön sor, majd jezsuitákat telepítettek a városba.2 7 2.4. A főpapi pozíciók 1526. augusztus 29-én Mohácsnál a katolikus főpapok egy része holtan maradt a csatatéren2 8 — Hermann Egyed szerint halálukkal némileg jóvátéve azt, amit életükkel elkövettek29 —, és egy bő évtized elteltével már csak 3 püspöki szék volt betöltve. Számukat nem csak az elhalálozások csökkentették, hanem arra is volt példa, hogy a katolikus egyházból kilépve a hitújítókhoz csatlakozzanak: Dudich András pécsi püspök 1567-ben hagyta el hivatalát. Az esztergomi érseki szék 1573-tól 1596-ig üresen állt, de a folytonosságot csak 1607-től tudták biztosítani. Jellemző módon az ekkor egymást követő három érsek mindegyike, így köztük Pázmány Péter is, protestánsból katolizált. Az üresen álló főpapi székek felszámolása érdekében az országgyűlésben többségbe került protestáns rendek nem léptek fel, hanem azok betöltését követelték. Egyrészt abban bizakodtak, hogy — Dudich Andráshoz hasonlóan — a reformáció a hierarchia csúcsát is eléri, másrészt pedig féltek attól, hogy a közjogi rendszer ilyen mértékű megingatása a nemesi előjogok sérelmét okozná. A főpapok rendje /praelati/ ugyanis első rendnek számított. A nemesi és a külön papi kiváltságokon kívül főpapként számos külön jog is megillette őket.30 Az egész 16. század folyamán ők töltötték be a központi kormányszervek vezető 27 Bucsay Mihály: A protestantizmus története Magyarországon 1521-1945, Budapest, 86. oldal és Bruckner Győző·, uo.: 187. 28 Palisnai György boszniai, Hahol Ferenc csanádi, Paksi Balázs győri, Móré Fülöp pécsi, Perényi Ferenc nagyváradi püspök, valamint Szálkán László esztergomi és Tomory Pál kalocsai érsek. Közli: Kajtár István: Arisztokraták a magyar katolikus püspöki karban 1700-1944, Dolgozatok az állam- és jogtudományok köréből XV, Pécs, 1984, 135. 29 Idézi: Szilas László: uo.: 66. 30 Lásd bővebben: Csizmadia Andor: A magyar állam és az egyházak jogi kapcsolatainak kialakulása és gyakorlata a Horthy-korszakban, Budapest, 1966, 389^105.
