Századok – 2001

KÖZLEMÉNYEK - Herger Csabáné: Rekatolizáció eszköztára Magyarországon a 16-18. században IV/871

872 HERGER CSABÁNÉ betöltött hivatalok révén hatékony alakítója és élvezője volt a fennálló rendnek. Az érdekközösség az uralkodó és a római katolikus egyház között szövetségi viszonyt eredményezett a heresis leküzdésére. Másodrangú kérdés lehetett csupán ennek indoklása, ami a 16-17. században nem új feladatot jelentett, hanem egy régi gondolat továbbfejlesztését. Az egyház ügyeibe való állami beavatkozást elutasító Donatus püspök és követői, az ún. donatisták, valamint a 380. február 28. után államvallási pozícióba került egyház képviselője, Szent Ágoston között 411-ben Karthagóban állami döntőbíró előtt lezajlott hitvita során a katolikus doktor kifejtette az erőszakos hitterjesztés jogosságát, amit ő Lukács evangéliumának egy félmondatával6 próbált meg teológiailag igazolni. Ágoston — a szerinte heresisbe esett — donatisták elleni kíméletlen fellépésre szólította fel ekkor az államhatalmat. Ervelése a hit nevében alapot szolgáltatott az évszázadok során a vallási mozgalmak erőszakos felszámolásához és az inkvizícióhoz is. A római katolikus egyház a reformáció kora előtti állapot helyreállításához állami támogatást élvezett mind az egyházi jellegű eszközök érvényesítésében, mind a közjogi viszonyok alakítása során. 2. A rekatolizálás kezdetei 2.1. A jezsuiták és a hitvitázó irodalmi küzdelmek A rekatolizálás megindítása Európában mindenütt a jezsuita rend tevékenységéhez köthető. Az 1534-ben Párizsban megalapított Compania de Jesus jól strukturált, inkább militáris, semmint spirituális szervezettel rendelkezett és közvetlenül a pápa joghatósága alá tartozott. Loyola Ignác — katonai múltjából vett példával élve — rendjét olyan elit egységnek szánta, amely a reformáció által leginkább veszélyeztetett pontokra koncentrál. Kettős céljuk — hogy rekatolizálják a keresztény Európát, valamint az ezen kívüli pogány világot Róma számára meghódítsák — mindvégig az állam és az egyház szövetségén alapult. Magyarországra először Oláh Miklós esztergomi érsek hívta be a jezsuitákat 1561-ben, mivel azonban rendházukat 6 év múlva egy tűzvészt követően bezárták, 1581-ben telepedtek le újra Vágsellyén, majd Nagyszombatban. 1586-ban Draskovics György győri püspök közbenjárására nekik adták a túróci prépostságot. Ennek székhelyén, Znóiváralján iskolát nyitottak, amelyet 1598-ban Vágsellyére helyeztek át. 1579-ben Erdélyben is megjelentek a jezsuiták, de kilenc év múlva, Báthory István halála után az országgyűlés kiutasította őket, mivel úgy találták, hogy a rend „a haza békességének felháborítására s veszedelmére nézendő dolgokba" elegyedett.7 A négy bevett vallás országában ugyanis az egyensúly felborulását eredményezhette volna a szerzet térnyerése. A rendek a 16 éves Zsigmond nagykorúsításának feltételéül tehát a jezsuiták száműzését állították, rövid időre azonban Zsigmond titokban visszahozta őket. 1602-ben ismét el kellett hagyniuk Erdélyt. 6 Lukács 14. 23. „...kényszerítsetek bejönni mindenkit, hogy megteljék az én házam." 7 Approbata Constitiok II. cím I. artikulus