Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Galántáról Japánba. Olasz misszionáriusok a 17. századi Magyarországon és Erdélyben IV/819
OLASZ MISSZIONÁRIUSOK A 17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON... 865 szentbeszédet is tart egy nap, bejárja a misszió környékén a falvakat, és mindezt gyalog.n^ A zempléni hegyek kis falvai közel feküdtek egymáshoz, így némi erőfeszítéssel valóban bejárhatóak voltak egy nap alatt. Az azonban, hogy a konventuális ferences szerzetes ennyire kiemelte, hogy Klus atya gyalog kereste fel a falvakban élő híveket, szintén azt sejtteti, hogy a ferencesek egyébként, nagyobb távolságokat megtéve, nem gyalog jártak. Erre utal Vincenzo Pinieri tartományfőnök levele is, aki 1632-ben beszámolt arról, hogy amikor a sztropkói kolostor környékén egy lengyel szerzetessel a falvakat járta, akkor református katonák támadtak rájuk. A katonák nemcsak megfenyegették Pinierit, hanem még a nyerget is lelopták a lováról, panaszolta. Pinieri tehát, ellentétben Klus atyával, aligha gyalog járta a Sztropkó környéki falvakat, ez azonban a Rómába küldött leveleiből csak egy ilyen „elszólásból" derült ki.178 Francesco Antonio Ceccangeli da San Gemini olasz konventuális ferences misszionáriusról is szinte csak egy „elszólásból" tudjuk meg, hogy nem gyalog missziózott Erdély, Moldva és a Tatárország földjén. 1696-ban egy Brassóból Rómába küldött levelében úgy érzékeltette a Hitterjesztés Szent Kongregációja titkárával, hogy milyen áldozatokat hozott, hogy megírta: még a miseruháját is el kellett adnia, azért, hogy az utazásához lovat vehessen!179 A misszionáriusok gyakran írtak arról, hogy a veszélyes utak miatt magyar nemesurak támogatását és kíséretét kell igénybe venniük, másként nem utazhatnak.18 0 Ilyenkor nemes patrónusuktól minden bizonnyal nemcsak a biztosító fegyveresekre, hanem kocsira is számíthattak - aligha bandukoltak a szerzetesek gyalog, míg mellettük a nemesek lovon haladtak. 1634-ben II. Ferdinánd császár a nördlingeni csata miatt mondatott Te Deum után kegyesen fogadta Bonaventura da Genovát, és ekkor az útra a szerzetesnek nemcsak buzdító szavakat, egy „igen szép" útlevelet, hanem egy kocsit is adott.181 A levelek útja Rómától Sztropkóig A magyarországi olasz misszionáriusok nemcsak térben, de időben is messze kerültek a hazájuktól. A levelek Rómától Bécsig általában aránylag biztonságosan megérkeztek. A bécsi nuncius Rómába és Rómából küldött rendszeres postájával továbbították a misszionáriusok leveleit is, általában a két bécsi ferences kolostor, a konventuális ferencesek Szent Kereszt és az obszervánsok Szent Jeromos kolostora gvárdiánjain keresztül. (A nuncius postáját a bécsi olasz kolónia világi tagjai is rendszeresen igénybe vették.)18 2 177 In questi paesi, per li quali si affatiga ogni festa andare a piedi da un pago ad un altro facendo 4 e 5 prediche al giorno. APF SOCG Vol. 81. Fol. 233/r-v. 178 Annuario 213. 179 Moldvai csángó i. m. II. 730. APF Congregatio Particularis Vol. 31. Fol. 466-469. APF SC Moldavia Vol. 3. Fol. 66. Benda Kálmán: Csöbörcsök. Egy tatárországi magyar falu története a 16-18. században. Századok 119. (1985.) 899. 180 APF SOCG Vol. 77. Fol. 49. 233. 226. Vol. 78. Fol. 58. 181 „Bellissimo passaporto per l'Ungaria e Transilvania con carro". APF SOCG Vol. 76. Fol. 291. 182 Sokszor persze Bécsben nem tudták, hogy Magyarországon belül éppen hol tartózkodik valamelyik olasz misszionárius, és ezért nem tudták továbbítani a leveleket. Ilyenkor azután a szerzetesek különösen nagy késéssel vehették kézbe ezeket.
