Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Galántáról Japánba. Olasz misszionáriusok a 17. századi Magyarországon és Erdélyben IV/819
OLASZ MISSZIONÁRIUSOK A 17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON. 863 Az Itáliából, a kor legurbanizáltabb vidékéről jött térítőknek viszont az tűnt fel, hogy milyen kicsik a magyarországi városok. Ahogy a Milánó városias környékéről számazó Carlo Vasis da Bergamo, a magyarországi olasz misszionáriusok közül messze a legjobb leírását adva hazánknak, nagy jelentésében megállapította: „Ezek a városok a mi országunkban legfeljebb falvak lennének."167 Hatalmas, üres tér - ilyennek tűnt Magyarország az olasz hittérítők szemében. Ahogy a misszió prefektusa, Andrea Scalimoli da Castellana írta, mindössze két misszionáriusa van, noha „egy ilyen hatalmas országba, mint amilyen, Magyarország", kapott apostoli missziót.168 Castellana pedig hozzá volt szokva az irdatlan távolságokhoz. 1642 novemberében a sztropkói misszióból jelentette a bíborosoknak, hogy hat hónap alatt vizitálta Litvániát és Oroszországot (azaz Galíciát) egészen Moszkóviáig.16 9 Bár a lengyel-litván királyságot keresztül-kasul bejárta Lembergtől Vilniusig, Magyarország mégis igen nagykiterjedésűnek tűnt Castellana számára. A hatalmas távolságok, az egyedüllét miatt a misszionáriusok a háborgó tengeren hánykódó kis csónakhoz hasonlították a küldetésüket. Az olasz konventuális ferencesekkel egy misszióban szolgáló lengyel barát, Benedikt Radzinski misszióprefektus 1633-ban az ismeretlen, fenyegető missziót az óceánhoz hasonlította: Megkapta a Hitterjesztés Szent Kongregációja felszólítását, és ennek alapján „elindult a veszedelmes és sok nehézséggel teli, hatalmas óceánra", azaz a magyarországi misszióba.170 Angelo Petricca da Sonnino magyarországi provinciális is aggódva várta Francesco Ingolinak, a Hitteijesztés Szent Kongregációja titkárának a leveleit, mert ahogy írta, „Ön nélkül sarkcsillag nélkül hajózom" (senza lei navigo senza Stella tramontana). 171 Az említett missziófőnökről, Radzinskiről pedig Pietro da Sant'Angelo egyik levelében azt írta, hogy a lengyel határ túloldalán lévő krosnoi kolostorban fekszik betegen, és „a nagy távolság miatt" azt sem tudja, hogy él-e vagy hal-e, hasonlóképpen a többi misszionárius is igen messze él egymástól. A misszionáriusok térképzete természetesen igencsak szubjektív volt, hiszen pl. Sztropkótól Krosnoig alig 60 kilométer a távolság légvonalban, de a két kolostor között a Kárpátok hegyei magaslottak. Gyalog, kocsin, gályán - a misszionáriusok utazása Nemcsak az számított, hogy hány olasz vagy magyar mérföld választotta el a misszionáriusokat egymástól vagy a misszió főnökétől, hanem az is, hogy mennyi idő alatt és hogyan tették meg ezt a távolságot. Erre a kérdésre azonban csak nehezen találhatunk feleletet a misszionáriusok oly nagyszámú és oly részletes levelezése alapján, aminek aligha lehet más oka, mint hogy erről a kérdésről a 167 APF SOCG Vol. 310. Fol. 113/r-v. 168 „in un regno cosi spatioso come'è l'Vngaria". APF SOCG Vol. 82. Fol. 168/r-v. 169 A misszionárius a 17. századi fogalmaknak és a rendtartományok beosztásának megfelelően Oroszországot Moszkóviának nevezte, míg Kelet-Galíciát, azaz Vorösoroszországot mondta Oroszországnak. 170 „ingredi periculosum ac in multis difíicultatibus vastum oceanum". APF SOCG Vol. 75. Fol. 216. 171 APF SOCG Vol. 77. Fol. 226.
