Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Galántáról Japánba. Olasz misszionáriusok a 17. századi Magyarországon és Erdélyben IV/819
838 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY kodott a még mindig erdélyi tartományfőnöki címet viselő ferences, mert a birodalom fővárosában minden fejedelem követe megtalálható, így az erdélyié is. Szívesen elindul tehát Isztambulba, írta, és mindjárt ajánlotta is magát a konstantinápolyi provinciáiisi tisztségére, - ezt a megbízatást ne adják oda másnak, ha kell, akkor inkább lemond a mostani erdélyi provinciáiisi tisztéről. A magyarországi olasz ferences misszió történetében nem találunk még egy olyan haragos levelet Francesco Ingolitól, a Hitterjesztés Szent Kongregációja titkárától, mint amilyent Sonnino kapott erre a magyarázkodásra válaszul. Nem győz eléggé csodálkozni, villámlott Ingoli, Sonnino és San Felice önkényes távozásán a magyarországi misszióból. A Hitterjesztés Szent Kongregációja nagyon is jól tudja, hogy Magyarországon igenis lehetséges a misszionáriusok munkája, hiszen így dolgoztak Pinieri és társai, és jelenleg is három másik miszszionáriusuk térít e vidéken. Másrészt a misszionáriusok, különösen pedig a miszsziók prefektusai, nem hagyhatják el az „őrhelyüket" a Kongregáció engedélye nélkül. Ezért azután se San Felice, se Sonnino ne jöjjenek Rómába, mert semmi jóra nem számíthatnak. Sonnino konstantinápolyi missziójáról pedig szó sem lehet addig, amig a mostani provinciális ideje le nem járt.63 Ingoli levele „lesújtotta" Sonninot, aki ezek után valóban nem ment Rómába, hanem Veronában maradt, mint írta, „száműzöttként" - valójában azonban adományokat gyűjtő böjti hitszónokként. 6 4 Az önkényes távozás a magyarországi misszióból nem vetett véget Sonnino hittérítő pályafutásának. Éppen ellenkezőleg, mint láttuk, pár évvel később provinciáiisi címmel valóban a konstantinápolyi misszióba küldték, pontosan úgy, ahogyan ezt kérte. Egyelőre azonban a két „szökevény" misszionárius, San Felice és Sonnino visszatértek legalábbis a missziójuk határvidékére. Sonnino 1636 októberében a stájerországi Pettauból jelentkezett Francesco Ingolinál. A Kongregáció-titkár megenyhült hangú levele nagyon megvigasztalta a betegségében, írta Sonnino, külön örül azoknak a jó híreknek, amelyeket a Kongregáció az erdélyi misszió lehetőségeiről közölt. Ο többször is megpróbált Magyarországon keresztül eljutni a székelyekhez, ám ez lehetetlennek bizonyult, de ezt Lengyelországon keresztül meg lehet próbálni.65 Egy év múlva, 1637 októberében Sonnino ismét a betegségeiről írt Ingolinak, ez alkalommal Grázban keresett gyógyulást.6 6 1637 nyarát Horvátországban egy lutheránus gróf udvarában töltötte, prédikált, térített, és vitatkozott a protestánsokkal - ez utóbbiban azonban olyan sikeres volt, hogy Sonnino szerint a gróf halállal fenyegette meg, és így sietve el kellett hagynia az udvarát. További olasz misszióprefektusok Az elhagyott magyarországi misszióba közben újabb olasz konventuális ferencesek érkeztek. Benedikt Radzinski 1637. február 9-én az eredeti kolostorában, a lengyel-magyar határ túloldalán fekvő Krosnoban meghalt. Utóda a sztropkói 63 APF SOCG Vol. 16. Fol. 262. és Fol. 263/v. 64 APF SOCG Vol. 15. Fol. 360. 1636. febr. 26. 65 APF SOCG Vol. 78. Fol. 89. + 92/v. 66 APF SOCG Vol. 79. Fol. 233.
