Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Cieger András: A bizalmatlanság kora - Lónyay Menyhért a kormány élén I/61
80 CIEGER ANDRÁS Lónyay augusztus folyamán többször nehezményezte, hogy nem érzi elég meggyőzőnek a pártvezetés támogatását, Deák és bizalmasai rendszerint nem állnak ki sem személye, sem elképzelései mellett, ezért felmerült benne a lemondás gondolata is (igyekezett ezt politikai fegyverként is felhasználni). „Érzem azt, hogy viszonyainkat consolidálni, rendet béhozni, mi után az ország vágyódik s mire oly nagy szüksége van, még most lehet, ha a többségünk azt komolyan és határozottan akarja. De valóban csak még most van arra utolsó alkalmas idő. Számot vetettem magammal, meggyőződésem Deáknak s nektek, a főtényezőknek elmondom, ha akarjátok, leszek eszköz, ha nem, úgy nincs mit keresnem azon helyen, melyen vagyok — vigye a felelősséget más, ha azonban akarjátok velem együtt, úgy őszinte együttműködést kívánok, melynél mindenki állása, befolyása és tekintélye szerint hozza meg a munkát, a fáradságot, sőt személyes érdekeinek és kényelmének is áldozatát" — panaszkodott Csengerynek.74 A kért és remélt szolidaritás azonban elmaradt, a párt összetartozását Lónyaynak sem sikerült erősítenie. Erre utal egyik jegyzete is, amelyben a Deák-párt belső helyzetéről szólva 5 csoportot (frakciót) különböztetett meg a párton belül: a konzervatívokat (Zsedényi, Ürményi, Sennyey), a liberálisokat (az „aranyfüst pártja", Gorove, Horvát Boldizsár), a képviselőház pénzügyi bizottságának kormánypárti tagjait (vezetője Csengery), a minisztériumi hivatalnokok azon csoportját, akik egyben kormánypárti képviselők is és végül saját híveit.7 5 A kormányprogram második nagy csomagjából, a parlamentarizmus reformjából még kevesebb valósult meg. A házszabályok szigorításával kapcsolatos elképzelések a Deák-párton belül sem találtak osztatlan támogatásra. Egyrészt nem értettek egyet a szólásszabadság korlátozásával (Deák végig ellenezte a klotűrt), másrészt visszatetszést keltett Lónyay azon szándéka is, hogy időlegesen függeszszék fel az alkotmányerejű 1848. évi IV törvénycikknek azt a paragrafusát (15.§), amely kimondja, hogy a házszabályok megváltoztatására csak a napirenden lévő törvények megtárgyalása után és csak az ülésszak végén nyílik lehetőség.7 6 A házszabályok felülvizsgálatára csak a Lónyay menesztését megelőző napokban hoztak létre egy kilencfős bizottságot. Lónyay mindössze Somssich Pál házelnök visszavonulását tudta kikényszeríteni (aki egészségügyi okokra hivatkozva távozott), helyette Bittót választották meg, akitől Lónyay határozottabb ülésvezetést remélt. 74 Lónyay Menyhért Csengery Antalhoz, 1872. aug. 16. OSZK Kt. Levelestár. Hasonlóan fogalmaz Deákhoz írt levélvázlatában is. Lásd: Lónyay Menyhért levele Deák Ferenchez a helyzetről, 1872. aug. 17. MTAK Kt. Ms 5305/251. A pártvezetés és a kormány sajátos viszonyáról általában: Cieger Α.: Kormány a mérlegen - a múlt században, i. m. 94-95. 75 Lónyay Menyhért feljegyzése, 1872 körül. MTAK Kt. Ms 5307/16. Érdekes megfigyelni, hogy az ideológiai törésvonalon kívül Lónyay úgy érzékelte, hogy foglalkozás vagy pozíció szerint is tagolt a párt. Számos korábbi és későbbi jegyzetében is egységes csoportként jelöli meg a pénzügyi bizottmányt, amely rendszerint vele szemben foglalt állást (már pénzügyminisztersége alatt is). A minisztériumokban dolgozó képviselőkkel szemben pedig feltehetően bizalmatlan volt, mert úgy gondolta, hogy azok az adott miniszter bizalmasai, illetve hogy elsősorban saját állásukat féltik, így határozott támogatást tőlük nem várhat. Egyébként egy minisztertanácsi adat szerint 1872 elején a kormánytagokat nem számítva 36 állami tisztviselő ült a képviselőházban. Lásd: K. 27. Mtj. 1872. jan. 31. (2. pont) 76 Lónyay elképzeléseiről és Deák ellenállásáról: K. 27. Mtj. 1872. ápr. 22.; Móricz Pál Ghyczy Kálmánhoz, 1872. júl. 19. MTAK Kt. Ms 4851/557.
