Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Galántáról Japánba. Olasz misszionáriusok a 17. századi Magyarországon és Erdélyben IV/819
OLASZ MISSZIONÁRIUSOK A 17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON... 825 A Magyarországról Itáliába visszatért misszionáriusok közül csak a rend kiemelkedő egyéniségeinek további pályáját tudjuk követni. A missziók közkatonái a továbbiakban minden bizonnyal az itáliai kolostorokban örvendeztek a Magyarországon annyira hiányolt kék égnek, meleg éghajlatnak, és a magyarországi misszióban eltöltött évekért elnyert doktorátusnak. A misszióprefektusok közül az első felső-magyarországi konventuális ferences misszió vezetője, Vincenzo Pinieri da Montefiascone 17 évvel a missziója után, 1649-ben a nápolyi királyságban fekvő Polignano város püspöke lett.21 Andrea Scalimoli da Castellana magyarországi provinciális, miután visszatért Itáliába, a rend legfontosabb kolostorainak, a római curia generaliziának is otthon adó Santi Apostoli kolostornak, valamint a rendalapító sírját is őrző assisi-i Sacro Conventonak a gvárdiánja volt, majd leccei gvárdiánként szolgált.22 Pietro Vallonica da Sant'Angelo da Fermo visszatért az eredeti kolostorába, amelyről a nevét is kapta, Sant'Angelo da Fermoba, ahol gvárdiánként és címzetes angliai provinciálisként élt, szüntelen vágyakozással a magyarországi misszió iránt - viszatérése érdekében rendszeresen bombázta beadványaival a Kongregációt.23 A ferences rend obszerváns ágában szolgáló Modesto a Roma a római ferencesek Trasteverén álló kolostorának, a San Francesco a Ripának a gvárdiánja lett, majd a svájci Luzern környékének misszióját vezette, 1677-ben pedig egy igen fontos tisztséget nyert el: rendi prokurátorként az obszerváns ferences rend összes misszióját felügyelte.24 Angelo Petricca da Sonnino már azelőtt is térített az oszmán birodalom fővárosában, hogy hazánkba jött volna, és miután 1636-ban a magyarországi miszszióját — mint látni fogjuk, igencsak sietve — elhagyta, ismét a konstantinápolyi misszióba kapott beosztást az itteni ferences rendtartomány általános rendi biztosaként és a — Rómában élő — konstantinápolyi latin pátriárka vikáriusaként. Sonnino Isztambul keresztény negyedében, Perában élt, innen többször ment térítőútra Moldvába és Havasalföldre, és 1637-39 között ellátta egyben a havasalföldi és moldvai misszió prefektusának a tisztét is. Ezután visszatért Itáliába, ahol a Róma melletti Zagarolo kolostor gvárdiánja is volt, majd 1652-ben a rend római provinciájának tartományfőnöke lett, 1665-68 között pedig a konventuális ferences szerzetes rend kúriai prokurátora volt.25 Szintén a konstantinápolyi misszióból kapott magyarországi misszióprefektusi megbízatást 1644-ben Andrea Ridolfi delle Fratte d'Urbino, aki Francesco da Staffolo konstantinápolyi provinciális titkáraként szolgált, majd miután a tarto-576. 585-591. 594-598. 621-626. 704-707. APF SC Ungheria Transilvania Vol. 2. Fol. 219. Gheorghe Cälinescu: Alcuni missionari cattolici italiani nelia Moldavia nei secoli XVII e XVIII. Diplomatarium Italicum. I. Roma 1925. 5-61. 21 Hierarchia Catholica medii et recentioris aevii. Ed. Patritius Gauchat. Monasterii 1935. IV 284. 22 Andrea Scalimoli da Castellana: Missionarius Apostolicus a Sacra Congregazione de Propaganda Fide instructus. Bononiae 1644. (A párizsi Bibliothèque Nationale de France példányát használtam). Giovanni Campanella: Padre Andrea Scalimoli da Castellana OFM Conv. Note storiche. Roma 1983. passim. 23 APF SOCG Vol. 28. Fol. 447. 24 APF SOCG Vol. 419. Fol. 51/r-v. 59-60. Vol. 453. Fol 87. Vol. 344. Fol. 230/r-v. Vol. 470. Fol. 187. Vol. 490. Fol. 87. Marcellino da Civezza: Appendice bibliografica alla prima parte del VII libro della Storia Universale delle missioni francescane. Giachetti, Prato 1883. 66. 25 La missione dei fratri minori in Turchia e Grecia. Firenze 1980. 17-20.
