Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Galántáról Japánba. Olasz misszionáriusok a 17. századi Magyarországon és Erdélyben IV/819
822 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY talában olaszok voltak továbbá a pápai nunciusok, és igen sokan a szerzetesrendek generálisai és legfőbb vezetői közül is. Olaszok voltak a Hitterjesztés Szent Kongregációja titkárai, és a Kongregációban ülő bíborosok között is nagy többségben voltak az olaszok, az alapításkor pl. a 13 bíborosból tíz volt itáliai. Érthető, ha a katolikus egyház vezetői legjobban az olasz misszionáriusokban bíztak meg. Ahogy Francesco Ingoli, a Hitterjesztés Szent Kongregációja titkára írta, leginkább olasz misszionáriusokat kell küldeni a világba, mert a legjobb misszionáriusok Itáliában találhatók. Az olasz hittérítők, írta a ravennai Ingoli, szilárdak a hitükben, műveltek, nyitottak a világra és ráadásul nemeslelkűek. Ezenkívül, mivel a pápának tartoznak hűséggel, elkerülhetőek mindazok a gondok, amelyeket a máshonnan kiküldött misszionáriusok számára az okoz, hogy egyszerre kell követniük az egyházuk és az uralkodójuk parancsait. A magyarországi misszióba is, írta Ingoli, célszerű lenne Itáliából misszionáriusokat küldeni, „azért, hogy a római szellem jelen legyen".12 A trentói zsinatot követő évtizedekben Itáliában megerősödött a katolikus egyház. Míg Európa nagy részében, így Magyarországon is, riasztó hiány volt katolikus papokban, addig Itáliában igen népes volt a papság, számos ferences provinciában pedig valóságos túlnépesedésről beszélhetünk. Érthető, ha ezek az olaszországi „túlzsúfolt" rendtartományok nagyobb számban „exportáltak" szerzeteseket, misszionáriusokat Közép-Európába. Szent Ferenc követőinek mindhárom nagy családjában (konventuálisok, obszervánsok, kapucinusok) egyaránt sok olaszt találunk Közép-Európában, az olaszok aránya azonban egyértelműen a konventuális ferencesek között volt a legnagyobb, hiszen e rend közép-európai rendtartományai szinte kiürültek.1 3 A Hitteijesztés Szent Kongregációja számára nem okozott gondot, hogy elegendő olasz hittérítőt találjon. Sok olasz szerzetes vágyott misszióba, többek között Magyarországra és Erdélybe. Az itáliai kolostorok gyakran talán egyhangú életében a szerzetesek a távoli missziók vadregényes és dicsőséges világáról ábrándoztak, ahol a misszionárius előtt megnyílt a renden belüli karrier lehetősége is. Igen sok itáliai szerzetes kért missziót a Kongregációtól. A fontos rendi tisztségeket betöltő szerzeteseket azonban az elöljáróik nem engedték el.1 4 Akad e nápolyi ferencesek között, aki sír azért, mert mint gvárdián nem tarthat vele a magyarországi misszióba, írta Rómába a már említett misszionárius, San Felice. 15 Más ferencesek viszont éppen ellenkezőleg — bármennyire vágytak is erre — azért nem lehettek magyarországi misszionáriusok, mert ehhez nem volt megfelelő a tudásuk. Ahogyan a rendi elöljárók számos magyarországi missziót kérő ,t 1 2 Giovanni Pizzorusso: Agli antipodi di Babele: Propaganda Fide tra immagine cosmopolita e orizzonti romani (XVII-XIX secolo). In: Roma, la città del papa. Vita civile e religiosa dal giubileo de Bonifacio VIII al giubileo di papa Wojtyla. Ed. Luigi Fiorani-Adriano Prosperi. Storia d'Italia. Annali 16. Torino 2000. 479-518. különösen 508. Francesco Ingoli: Relazione delle quattro paeti del mondo. Ed. Fabio Tosi. Roma 1999. 60-67. 13 Az olasz misszionáriusok jól látták ezt: Ahogy Modesto a Roma 1648-ban írta Francesco Ingolinak, a Hitterjesztés Szent Kongregációja titkárának, Magyarország bizony nem Itália, ahol sok gyóntató van, itt rákényszerülnek arra, hogy a 30 év alatti misszionáriusok is gyóntassanak, hiszen alig van katolikus pap. APF SOCG Vol. 96. Fol. 254/r-v., 307/r-v. 14 APF SOCG Vol. 11. Fol. 392. 335. 376. 378. Vol. 77. Fol. 61. 15 APF SOCG Vol. 13. Fol. 122.
