Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Pach Zsigmond Pál: A vidéki posztóipar az északkeleti országrészen a 15-17. században IV/793
A VIDÉKI POSZTÓIPAR A 15-17. SZÁZADBAN 813 ők tartoznak megfonni, megszőni, megkárlani [=kallózni], és végekben vég szűr számra az várban beszolgáltatni" - szólt az új urbárium a régivel egybehangzóan. De szólt még egyebekről is. Többek közt arról, hogy a községben ekkor 141 háznép élt 110 1/4 telken, s közülük 98 (!) volt mesterember, 70 1/2 telken. Az utóbbiak megoszlása pedig így alakult: 4 mészáros, 4 varga, 1 csizmadia, 1 kovács, 1 borbély — és ami a legszembeötlőbb — 1 kárló (=kallózó) mester és nem kevesebb, mint 86 szűrszabói128 A végekben megszabott szűrposztó-szolgáltatás, a fonás-szövés és kallózás kötelezettsége és a kallómester jelenléte kétségtelenné teszi, hogy a számbavett szűrszabók — vagy legalább is jónéhányan közülük — a szűrposztót is maguk készítették (aminthogy a szűrcsapó és szűrszabó mesterség helyenként nem különült el egymástól).12 9 Kiderül tehát, hogy az 1614 óta létszámban meggyarapodott Matolcs község lakosainak a 17. század közepe táján csaknem kétharmada foglalkozott szűrmívességgel (csapómesterséggel és/vagy szűrszabósággal) és tartozott a várnak szűrposztó-szolgáltatással. Mindamellett továbbra is kötelezve maradtak évi cenzusra és malom-karbantartásra. A robotot illetően pedig „immunitásoknak continentiája" ^mentességük tartalma] abban merült ki, hogy szántásra-vetésre nem, csak évente három hét (!) aratómunkára voltak foghatók. Ez súlyosbítást jelentett az 1614-i urbáriumban foglalt évi egyhetes kötelezettséghez képest is, és még inkább ahhoz a korábbi teljes immunitáshoz mérten, amelyet a matolcsi csapómesterek (magistri laniftces) még 1477-ben Báthori Andrástól kaptak, s utóbb az ecsedi Báthoriakkal 1598-ig többször is megerősíttettek. Ez a régebbi kedvezményük persze még kevésbé volt ínyére a keményen majorkodtató Rákóczi Györgynek; sajátkezűleg írta oda az urbáriumhoz másolatban csatolt immunitáslevelük szélére (amint néhány más engedmény mellé is), hogy nincsen érvényben, mert „nem bír a magyarországi királyoktul adott consensussal".130 Későbbi földesuruk, Rákóczi László viszont 1664 elején megerősítette őket a részbirtokos Rozsályi Kún-testvérektől 1589-ben is elismert jogosítványukban, amely szerint semminemű majorsági munkára sem kötelezhetők, hanem helyette „minden ember személy szerint" évenként fél-fél vég szűrposztót adjon, „avagy vég számra, avagy megcsináltan" (azaz köpönyeget varrva belőle).13 1 A matolcsiak robotmentességének ügye azonban ezzel még nem jutott dűlőre. A II. Rákóczi György özvegye, Báthori Zsófia rendelkezésére bocsátott ecsedi 128 Az urbáriumnak Matolcsról szóló részletéből: 293-297, kisebb korrekcióimmal az eredeti szöveg alapján. - A faluban volt néhány gazda, aki 125-150 juhot tartott; az elsorolt mesterembereken kívül pedig hat, más földesúrnak „conferált" jobbágy is „szabó-míwel" szolgált. 129 Vö. Györffy István: A magyar szűr. Néprajzi Értesítő. A Néprajzi Múzeum Évkönyve XVIII (1926) 6. 130 OL U et C 13:13. - Az 1648. évi urbárium idézett mellékletére Géresi Kálmán is utalt, de azt, tartalmi ismertetése nélkül, a matolcsi szűcsök privilégiumának tekintette: Károlyi Okit. IV 297. Holott már Báthori András 1477. évi irata a magistri lanifices-rő 1 szólt, akik „nulla servitia nobis impendant, sicuti ceteri jobbagiones nostri, et tantummodo très [!] petias crisii solvere teneantur". A későbbi megerősítések (1527, 1562, 1585, 1598) is következetesen „magistri lanifices jobbagiones nostri in possessione nostra Mathocz commorantes"-nak nevezték a kedvezményezetteket. 131 OL U et C 14:8. - Rozsályi Kún Istvánnak Gyarmaton és Matolcson még 1659-ben is volt részjószága: Károlyi Okit. IV 375. - Rákóczi László megerősítő levele 1664. február 28-án kelt. (Pár hónappal később esett el Várad mellett.)
