Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Pach Zsigmond Pál: A vidéki posztóipar az északkeleti országrészen a 15-17. században IV/793
A VIDÉKI POSZTÓIPAR A 15-17. SZÁZADBAN 807 Sőt az uradalom központja, a Cirőka (laborci) torkolatánál fekvő Homonna mezőváros — amelynek forgalmas piacán a 15. század közepe óta harmincadhivatal működött, és hovatovább a Lengyelországba irányuló borkivitel egyik fő átmenő állomása lett8 5 — a szűrposztókészítésnek is számottevő telephelyévé nőtt: a szabócéh (1609) után másodikként, 1630-ban csapócéh létesült Homonnán, az egyetlen ilyen szakmájú céh Zemplén megyében. A csapómesterek céhlevelét a földesúr, akkor Homonnay Drugeth János adta ki.8 6 Ezzel a vidéki posztóipar itt újabb, immár negyedik fejlődési szintjéhez ért: a céhalakuláshoz (amelyről a későbbiekben még szó lesz). Míg Zemplén északi részén a Homonnay Drugethek maradtak a fő birtokosok a 17. század első felében is, addig délen a vetélytárs Rákóczi-család hatalma nőtt naggyá. Ami a posztóipart illeti, csapócéh alakulásáról nincs ugyan tudomásunk ezen a vidéken,8 7 de a csapómesterség müveléséről és készítményeinek forgalmazásáról igen. (Sátoralja-)Újhely oppidum 1617 körül íródott vásári rendtartása, többek között, „az szwr mwves zekerektől", azaz a szűrposztókészítők szekereitől szedendő vásárvámot is kiszabta - éspedig ugyanúgy 8 dénárban, mint amennyit a különféle egyéb posztóneműeket árusító „posztómetőktól" ^posztómetszőktől) sátranként hajtottak be.88 A szerencsi uradalom 1631. évi szegődményjegyzéke éppen azoknak a posztófajtáknak a különbözőségére hívja fel a figyelmet, amelyek az uradalmi alkalmazottak egyes csoportjainak öltözetéhez dukáltak.8 9 Míg az udvarbírónak, porkolábnak (=várnagynak), számtartónak, sáfárnak és sütőnek változatos minőségű külföldi posztókból (fájlondisból, karasiából, kisznicerből) varrott ruha járt, addig a ménespásztorjuhász, kertész, marha-és disznópásztor meg a béresek konvenciójában az importanyagokat részben vagy teljesen olcsóbb hazai termékek váltották fel, főlegszűKköpönyeg) megdaróc(kabát).90 S ezek egy részét nem is kellett piacon beszerezni. A szerencsi várhoz mesterségükkel szolgáló jobbágyok között ugyanis — a földesúr I. Rákóczi György részére készült 1635. évi connumeratio colonorum szerint — volt egy csapómester is, 85 Szirmay 31; TT 1884. 605; MGSz V (1898) 113-116; AZT X (1904) 77. - Csütörtökönkénti hetipiacára és évenként két országos vásár tartására szóló jogosítványa is régi keletű volt, de oklevele erről csak 1638-ból maradt fenn. (III. Ferdinánd adta ki Homonnay Drugeth Jánosnak): AZT XIV 22-23. 86 Visegrádi János·. Zemplén vármegyei céhlevelek. A kegyestanítórendiek vezetése alatt álló Sátoraljaújhelyi Róm. Kath. Főgimnázium értesítője az 1908-1909-i tanévről. Sátoraljaújhely 1909. 3-29; Román János: Zemplén megye falusi és mezővárosi iparának termelési viszonyai a XVI-XVII. században. In: ZA 586, 588; Anton Spiesz: Remeslo na Slovensku ν období existencie cechov. Bratislava 1972. 101. - Spiesz a csapómesterséget a hrubosúkenníctuo (durvaposztókészítés) kifejezéssel fordítja szlovákra. 87 Vö. Németh Gábor: Céhek és filiációk a Hegyalján a 16-18. században. In: V Kézművesipartörténeti Szimpózium (Veszprém, 1984.) Veszprém 1985. 224. 88 Sokadalomban az vásárvámnak elszedéséről való rendtartás. In: AZT X 26. 89 MRGy 85-86. 90 A csicsvavári uradalomban is két „czapó szűr" járt ekkoriban a disznópásztoroknak: AZT X 319; a tokaji uradalom rakamazi majorosának egy szűr és egy ködmön: MRGy 378 (1647). - A sárospataki uradalom 1639. évi inventáriuma 3 végben 71 3/4 sing, 4 darabban további 45 sing darócot vett számba az egyik várbeli raktárban: MRGy 244. - A szűr és a daróc kifejezés azonos vagy hasonló nemű posztót, de eltérő szabású ruhadarabot jelentett: Gáborján Alice: Három magyar népi posztóruha. Néprajzi Értesítő. A Néprajzi Múzeum Évkönyve. LIV (1972) 61-62; vö. fentebb a 17. jegyzettel, valamint a 65. jegyzethez tartozó szövegrésszel.
