Századok – 2001

TANULMÁNYOK - Pach Zsigmond Pál: A vidéki posztóipar az északkeleti országrészen a 15-17. században IV/793

796 PACH ZSIGMOND PÁL említsük még a sok közül Rákóczi Zsigmondnak 1588. évi huklivai, meg 1590. évi kis- és 1591-i nagybisztrai kenézlevelét, Mágochy Ferenc 1607. évi kis- és 1611-i nagy-ábránkai (ábrahámkai), meg rosztokai szabadalmát, majd pedig a Mágochy Ferenc özvegyének kezével együtt a munkácsi uradalmat is elnyerő Eszterházy Miklós kiadmányait. A későbbi nádor 1613-ban egyrészt az előző kenézlevelek egész sorát erősítette meg, másrészt újakat bocsátott ki, többek között a Verecke körzetében fekvő Zsolocina (Szolocsina) és a Viznice vidéki Runafalva (Runófalva) kenézségére vonatkozóan.1

3

Ezek a levelek a helybéli malmok fajtáit nem részletezték ugyan, de a kenézséget kapott vagy abban megerősített személyeket az uradalomban szokásos minden ilynemű jogosítvánnyal felruházták.1

4 Eszterházy Miklós utasítására készült ugyanebben az évben (1613) az a magyar nyelvű urbárium is, amely elénk tárja — ha nyilván nem is hiánytalanul —, hogy hol működtek ténylegesen kallómalmok akkoriban a munkácsi uradalom < területén a kenézi jogosítványok alapján. Legalább tíz faluban. így a már Szilágyi Erzsébet 1466. évi oklevelében említett Hátmegen és az akkor még Sándorfalvának nevezett Tőkésen,1

5

ahol „az kenézeknek [lisztelő] malmok is vagyon, karlójuk [így!] is vagyon, melytül minden esztendőben egy-egy lasnakkal tartoznak az várhoz. Az darócz karlótul [pedig! egy-egy pokrócczal mind az egész vidéken, ! ahol afféle karlók vannak".1

6

Hogy a két karló miben különbözött egymástól, kiderül az urbáriumnak (a szintén a „krajnai" kerülethez sorolt) Nagy-Abránkára vonatkozó bejegyzéséből, amely szerint a kenézeknek „két karlómalma vagyon, egyik guba karló, másik darócz karló: minden esztendőben egy lasnakkal és egy pokrócczal tartozik az várhoz." Az egyik kallómalomban tehát gubaposztót, a másikban a szür(ke)posztóval azonos (vagy azzal rokonnemű) darócszövetet döngöltek; az utóbbi után pokróc-szolgáltatás járt az uraságnak, az előbbiért lazsnak, amelyből több takaróra való is kitelt.1

7

Hasonló bejegyzéseket olvashatunk az uradalom egyes északabbra eső, „felső vidéki" falvaiban. Nagy-Bisztrán a kenézeknek két lisztelő malmon kívül ,guba kalló [így!] malmok is kettő vagyon, melyszűr- vagy gubaposztó, illetőleg azokból készült szűr- vagy gubaköpeny jelentéssel. Lásd pl. Kolosuári Sándor-Ovári Kelemen·. Corpus Statutorum Hungáriáé Municipalium [= CSHM] IV 2. Bp. 1897. 578. (Trencsén, 1692); III. Bp. 1892. 753-754. (Szeged, 1739). 13

TT 1890. 159-161; 1894. 51, 59-60, 64. 14

Lásd pl. a Krajna-vidéki Icsalka (utóbb: Kelemenfalva) 1579-ben Mágochy Gáspár által kiadott és 1613 januárjában Eszterházy Miklóstól megerősített kenézlevelét: „... libertatibus omnibus, quibus ceteri kenezii usi sunt atque utuntur, libere ipsi atque heredes universi utantur": TT 1890. 491. 15

„Tőkés alias Sándorfalva": TT 1890. 170. 16

A szövegezés arra enged következtetni, hogy nem minden karlót jegyeztek be az urbáriumba. A karló, kalló, kárló, kálló szóalakokra lásd Szamota István-Zolnai Gyula: Magyar Oklevél-Szótár. Bp. 1902-1906. 440^441. hasáb; A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (=MTESz). Főszerk. Benkő Loránd. II. Bp. 1970. 326-327. 17

A griseust magyarul nemegyszer darócnak is mondták. Pl. „Emi grisium vulgo darócz": Kandra Kabos·. Adatok az egri egyházmegye történelméhez. II. Eger 1887. 360. (Eger, 1493). „Emi decern et octo ulnas de chriseo sive darócz": Veress Endre: Gyula város oklevéltára (1313-1800). Bp. 1938. 115. (Gyula, 1527). - A lazsnak (lasnak) nagyobbméretű gyapjúpokrócfajtát jelentett. Bazin várának 1586. évi leltára számba vette, hogy „az sütő szobában matrac [is volt], kin a pintérek hálnak. Pintéreknél lazsnak 2 1/2, sütőnél lazsnak": TT 1893. 535. - A kassai református egyház számadója 1650-ben a scholában bennlakó „deákok számára lasnakokat vett 9 forintért": TT 1899. 165; vö. MGSz IX (1902) 163.