Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - Az első modernkori magyar szent - a dokumentumok tükrében. Apor Vilmos Gyulán (Ism.: Gergely Jenő) III/782

782 TÖRTÉNETI IRODALOM elő velük, milyen eredménnyel, mennyi jövedelemre tettek szert a kényszermunkások munkaerejének kihasználásával. A munkában tárgyalt téma és az abban való tisztánlátás, egy jobb, emberibb meggyőződés kialakítása nem szűken zsidó ügy. Mellbevágóan fejeződik ez ki már abban is, amit a mauthauseni magyar politikai-közéleti fogoly Parragi Györgytől idéz a szerző. „Gondolatban bocsánatot kérek a magam és minden tisztességes keresztény magyar nevében a mauthauseni hősi halottaktól... és az itthoni gyászolóktól - ne hallgassák meg, ne olvassák el a nyilas alvilág hetyke, vérgőzös üzeneteit és álmait. Ezek nem a magyar szív üzenetei." Szita Szabolcsnak ez a munkája is számos példáját hozza fel a holocaust idejéből — nem csak magyar, de osztrák részről is — az emberi együttérzés, segítőkészség, embermentés megnyilvánulásainak. Azóta is — épp a mauthauseni emlékhely és a rendszeres megemlékezések történetéről a függelékben közölt kronologikus összeállítás is mutatja — az eddig is, most is meg-megmutatkozó, hol nyíltabban, hol látensebben jelentkező, de mindenesetre méltán aggályos jelenségek láttán nemzetközileg is meg-megújuló törekvés van arra, hogy az erőszak és a rasszizmus elleni tiltakozás jegyében történjék széleskörű felvilágosítás (kiállítások, filmek, történeti munkák, sajtó, rádió, televízió stb. útján is), de különösen az ifjúság helyes szellemben való iskolai és azon kívüli nevelése érdekében. Hazánkban is napirenden van most e feladat fokozott figyelembevétele, a közép- és felsőfokú oktatásban, a tanárok képzésében, illetve továbbképzésében. Szita Szabolcs kitűnően megírt, rendkívül olvasmányos, adatgazdag, tárgyilagosságával teljesen meggyőző, a józan észre és az emberi érzelmekre egyaránt ható nagy tudományos munkája — hogy ismét Parragira emlékeztessek — az alvilág hetyke, vérgőzös üzeneteivel szemben a magyar szív igazi üzeneteit tolmácsolja ebben a problematikában, s ezért jelentékeny szerepet tölthet be a vonatkozó oktatási-nevelési feladatok támogatása tekintetében is. Tilkovszky Lóránt AZ ELSŐ MODERNKORI MAGYAR SZENT - A DOKUMENTUMOK TÜKRÉBEN Apor Vilmos Gyulán Válogatott dokumentumok Összeállította Erdmann Gyula és Merényi-Metzger Gábor. Gyulai Füzetek 11. Sorozatszerkesztő: Erdmann Gyula Békés Megyei Levéltár, Gyula, 2000. 334 old. A hosszú és bonyolult boldoggáavatási „per" eredményes lezárása után II. János Pál pápa 1997. november 9-én a boldogok sorába emelte báró Apor Vilmos győri püspököt. A női tisztaság és emberi méltóság védelmében 1945. április 2-án — a részeg orosz katonák lövéseitől — mártírhalált halt főpásztor oltárra emelése a hősi fokon keresztény erényeket gyakorló főpapnak szólt elsősorban. De jelzi egyben az erőszak elítélését és a magyarság akkori szenvedéseinek méltánylását is. A 20. századi „szentéletű magyarok" közül tucatnyi esetben megindult és folyamatban van a boldoggáavatási eljárás. (Miután Apor a vértanúság révén került a boldogok közé, esetében nem volt szükség „bizonyított csodára".) Amikor Erdmann Gyula és Merényi-Metzger Gábor összegyűjtötték és közzétették br. Apor Vilmos gyulai (plébánosi) működésének 1918-1940 közötti dokumentumait, akkor egykori plébánosuk boldoggá avatása már megtörtént. Ezt a tényt azért célszerű szem előtt tartani, mert ebből következően a dokumentumok válogatásának, közlésének és jegyzetelésének nem lehetett és nem is volt apologetikus jellege és funkciója! Ilyen típusú közlemények rendszerint az érintett boldoggáavatása előtt szoktak megjelenni, azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy az ügyet előremozdítsák. (Esetünkben pedig mi értelme és szüksége lenne a megtörtént boldoggáavatás utólagos igazolásának?) A 128 egységet kitevő dokumentumok elé Erdmann Gyula írt bevezetőt „Apor Vilmos gyulai éveiről" címmel. A közkézen forgó, korábbi Apor-monográfiák — érthetően a boldoggáavatást elősegítendő — püspöki működésére és mártíromságára helyezték a hangsúlyt. Ez a dokumentumkötet, illetve tanulmány viszont az „előéletet" mutatja be meggyőzve az olvasót arról, hogy ez az életút nem véletlenül vezetett el a győri püspökvárban eldördülő lövésekig. A szerző nem a szuperlatívuszok alkalmazásával, hanem a forrásokra építkező tárgyszerű előadásával bizonyítja Apor plébános emberi nagyságát, szociális érzékenységét és elkötelezettségét, toleranciáját embertársai, a más felekezetűek iránt is, amihez rendíthetetlen mély hite volt a forrás.