Századok – 2001
JELEN IDŐBEN A MÚLTRÓL - Randolph L. Braham: A magyarországi holokauszttal kapcsolatos nemzeti perekről – Áttekintés III/755
A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZTTAL KAPCSOLATOS PEREKRŐL 771 ják vagy éppenséggel tagadják a holokausztot, megkísérelték — kiváltképpen a kommunista rendszer 1989-ben bekövetkezett összeomlása után — azonosítani a szovjet időszak bűneit azzal a hatalommal, amellyel állítólag a zsidók rendelkeztek az államhatalom szerveiben.5 1 Slomo Avineri, köztiszteletben álló izraeli politológus kifejtette, egyszerű az oka annak, miért váltak annyira láthatóvá zsidók a kialakuló kommunista rezsimek politikai rendőrségeiben. Szerinte 1945 után ezekben az országokban a politikai rendőrség legfőbb feladata az volt, hogy felkutasson fasiszta együttműködőket, bíróság elé állítsa őket, és meggátolja fasiszta vagy majdnem fasiszta mozgalmak újjáéledését. S ki másban, mint zsidókban lehetett megbízni, hogy nem vettek részt ilyen mozgalmakban, meg hogy nem voltak fivéreik, unokafivéreik, nagybátyáik és unokaöccseik efféle mozgalmak tagjai? S ki másnak, mint zsidó embereknek volt minden kétséget kizáró indítékuk, hogy bíróság elé állítsanak náci együttműködőket és antiszemitákat? Az pedig, hogy ez a sztálinista ördöggel való paktumhoz vezet, sokuk előtt csak jóval később világosodott meg, fejezi be fejtegetését Slomo Avineri.52 S valóban, a népbíróságokkal szemben hangoztatott bírálatok jórészt a sztálinista korszak alatti visszaélések indokolt bírálatának a tükröződései. Bizonyos, hogy a háború utáni magyar perek nem a rég kialakult demokratikus társadalmak bűnvádi eljárásainak irányadó elvei alapján folytak. Ámde figyelembe véve a háború utáni közvetlen időszak kormányzati vákuumját és a magyar igazságszolgáltatási rendszer fasiszta jellegét a Sztójay- és a Szálasi-időszakokban, az egyetlen megvalósítható alternatíva a fegyverszüneti egyezmény rendelkezéseire alapozott ideiglenes bírósági rendszer létrehozása volt. Ami pedig azt a vádaskodást illeti, hogy a népbíróságoknak nem volt alkotmányos legitimitásuk és nem rendelkeztek történelmi folyamatossággal, ésszerűen gondolkodó ember nem feltételezheti, hogy azok a bíróságok, amelyekben a nyilaskeresztesek vitték a prímet, mielőtt a szovjet hadsereg átvette az uralmat, igazságot szolgáltattak volna háborús bűnök és az emberiség ellen elkövetett bűnök ügyében. Visszatekintve nyilvánvaló, hogy a népbíróságok nemcsak a Harmadik Birodalommal való tevékeny együttműködéssel és a végső megoldásban való részvétellel vádoltak megbüntetésére törekedtek, hanem hosszabb távú politikai célokat is követtek. Mivel a politikai szálak egyre inkább a szovjetek által támogatott kommunisták kezében futottak össze, a népbíróságokat többek között arra is felhasználták, hogy fokozatosan felszámolják azt az ellenforradalmi rezsimet, amely 1919 óta kormányozta az országot, továbbá átnevelje a tömegeket új politikai-ideológiai elveknek megfelelően, s előkészítse a talajt egy antifasiszta, szovjetbarát, népi demokratikus rendszer számára. Joggal feltételezhető, hogy azok közül, akik a háborút követő első években részt vettek az állambiztonsági erők és a népbíróságok munkájában, nem mindnyájan tudtak a Magyar Kommunista Párt úgynevezett moszkovita vezetői és szovjet tanácsadóik ezen céljairól. 51 Ez az 1989 után megjelent különböző jobboldali szélsőséges pártok és sajtóorgánumaik szokásos témája. 52 L. Yehuda Bauer szerk.: „The Return to History and Its Consequences for the Jeweish Communities in Eastern Europe", in: The Danger of Antisemitism in Central and Eastern Europe in the Wake of 1989-1990 (Jerusalem, The Hebrew University of Jerusalem, 1991), 98.
