Századok – 2001

DOKUMENTUMOK - Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky két memoranduma Bárdossy miniszterelnökhöz II/649

BAJCSY-ZSILINSZKY MEMORANDUMAI BÁRDOSSYHOZ 673 anyagi és katonai erejével támogatnak szükség esetén az Egyesült Államok? Hi­szen Szovjetoroszország háborúba állása és mind máig való szívós ellenállása nem­csak kiszámíthatatlan mértékű, esetleg végzetessé is válható véráldozatot követel a Német birodalomtól, hanem már most valósággal halomra döntötte minden reális hadászati lehetőségét — Kínával is számolva — valaminő közel- vagy tá­volkeleti német támadásnak India ellen. Nem is szólván a Földközi-tenger brit birtoklásának ekként újból való megszilárdulásáról. Az pedig egy percig sem lehet kétséges, hogy ha Anglia még egy esztendeig tartja magát, akkor már meg is nyerte a háborút. Az a bizonyos új Európa és új világ Ismétlem, legjobb meggyőződésem szerint józanul és reálisan még a német irányban pesszimista magyar magatartás sem mehet túl azon a tételen, hogy nem valószínű a német háborús győzelem. Annál teljesebb és tökéletesebb bizonyos­ságként él bennem a tudat, hogy a német háború utáni cél, az európai száraz­földnek német vezetés és egyoldalú német felsőbbség alatt való egyesítése és meg­szervezése, legalább is tartósan, semmiképpen sem sikerülhet. A következő okok­ból megvalósíthatatlan ez a nagy német cél: A német népnek időtlen idők óta nem erőssége, hanem gyöngéje a politika. Az ifjabb Andrássy Gyula gróf a magyar állam fönnmaradásának és alkot­mányos szabadságának okairól szóló nagy történetpolitikai művében8 1 csodálato­san finom és mondhatni örök érvényű párhuzamot von az árpádi királyok és a középkori német császárok, illetőleg a magyar és német nemzet történelmi ma­gatartása között. Verhetetlen érveléssel állítja szembe a legnagyobb középkori német-római császárok fantasztikumokba tévelyedett és kudarcokba fulladt nagy vállalkozásait — melyek között nem az utolsók voltak azok a nagy erejű diplo­máciai és katonai támadások, melyekkel II. Konrád, III. Henrik és IV Henrik a Duna-völgyének közepén szilárd fészket rakott magyar nemzetet innen ki akarta mozdítani, hogy tovább törhessenek rajtunk keresztül kelet felé — a nagy Árpádok nagyvonalú, de egyben hagyományosan józan, eszközeik végességével mindig szá­moló s éppen ezért eredményes politikájával. Barbarossa Frigyes már kihagyta a leverhetetlennek és megemészthetetlennek bizonyult Magyarországot, s a mi meg­kerülésünkkel, a mi békén hagyásunkkal vonult kelet felé; de őt is utolérte a német keleti vállalkozások örök kudarca. Többé-kevésbé jól leplezett belső anar­chia a birodalomban, az államhatalom széttördeltsége és vicinalizmusa,82 ugyan­akkor minduntalan föltámadó nagy, fantasztikus hódító tervek és nyomukban örökös kudarcok jellemzik a középkori német birodalmi politikát. Magában a kö­zépkori német birodalmi gondolatban sincs egy szikrányi eredetiség: valójában a római gondolat rossz másolata. Többnyire nagy cím, rang, és kevés hatalom. Jel­lemző még a későbbi időkre is III. Frigyes császár sorozatos kudarca mind diplo­máciai, mind katonai téren Mátyás királlyal szemben. A habsburgi császárnak ausztriai és magyarországi politikája pedig a szentistváni gondolatnak csupán gyarló és elferdült kópiája. Ε bécsi politika mesterkéltségét és tehetetlenségét 81 Iff. Andrássy Gyula: A magyar állam fennmaradásának és alkotmányos szabadságának okai. Bp. 1901. 82 Vicinalizmus: kicsinyesség, szűklátókörűség.

Next

/
Thumbnails
Contents