Századok – 2001
DOKUMENTUMOK - Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky két memoranduma Bárdossy miniszterelnökhöz II/649
BAJCSY-ZSILINSZKY MEMORANDUMAI BÁRDOSSYHOZ 665 katonában, s ezért nem nagyon fegyverkeztek. Minek fegyverkezzék nagyon Anglia — gondolhatta magában a vén esernyős Chamberlain —, s minek nyugtalanítsuk a Cityt, — mikor nagyobbszabású angol katonai erőfeszítés nélkül is ki lehet vívni a győzelmet, ha mégis kiütne a háború. Chamberlain eleinte bizonnyal a jó kereskedőember opportunista bölcsességével magát a háborút igyekezett, akár megaláztatások árán is, elhessegetni, tudván, hogy a tőkés világ külön érdekeinek semmi sem kényelmetlenebb, mint bármi bizonytalanság, a háború pedig a legfőbb bizonytalanság. Ezért szédült bele Münchenbe, ezért tárgyalt úgy az oroszokkal, hogy azok idejében észrevették: a vén boltos inkább Németországgal szeretne megegyezni, hogy minél biztosabban elkerüljön minden háborús lehetőséget és bonyodalmat. Emlékezhetünk a Chamberlain-kormány enyhe perfidiájára Franciaországgal szemben, ezekben az időkben, és Chamberlain külön körútjára Hitlerrel München utcáin, és az angol-német külön békenyilatkozatra. Mikor aztán ez az első intenció kudarcot vallott, akkor következett a Chamberlain-politika második etapja: a sziklaszilárd bizalom a Maginot-vonalban és a francia katonában. Csak mikor ez a második intenció is csalókának bizonyult, akkor jött Churchill50 és vele a történelmi angol politika. Rossz indulás után egy nagyszabású, szerencsés fordulat az angol világbirodalom számára. Churchill hatalmas és szinte démonikus egyéniség: valóságos angol Kossuth. Mély és tiszta intelligenciáját valósággal fűtik roppant indulatai. Az angol világbirodalom belső apályának egyik jele volt, hogy London oly sokáig félt a maga nagy emberétől. De viszont még idejében ébredt rá arra az elemi igazságra, hogy nagy dolgokhoz nagy emberek is kellenek, s a végső veszedelem pillanatában és ösztönzésére a brit politikai géniusz legnagyobb élő alakját állította az élre. És ezzel az egyetlen személyes változással kiszámíthatatlan erőgyarapodásra tett szert a nagy mérkőzés során. Amerikában sem sikerült elgáncsolnia a nagytőkének és az óvatoskodó középosztálynak Rooseveltet, a közepes Willkie5 1 javára. Roosevelt5 2 nem dogmákba belerozsdásodott s hátgerincsorvadását rejtegető tanár, mint Wilson53 volt, nem is óvatos, tőketisztelő Willkie, hanem a Churchill mértékével mérve is nagy és hatalmas államférfiú. Néptribun a szó legszebb és legőszintébb értelmében, kora iíjú évei óta. S amellett szinte tipikusan és majdnem egyoldalúan politikai lángelme. Szemmel láthatóan nem mindig ura a gazdasági problémáknak s a maga agytrösztjeinek, aminthogy a New-Deal54 megszerkesztésében és keresztülvitelében is — komoly gazdasági szakértők szerint — sokat bukdácsolt. De végeredményben mégis mérhetetlen nagy dolgot ért el az amerikai tőke megrendszabályozásával, s azóta is bírja mind a munkásság, mind a farmerség rokonszenvét és bizalmát. Az a mód, ahogyan az amerikai közvéleményt vezeti, számára adagolja a maga végső elgondolásának és elhatározásának részleteit és előfeltételeit: nagy 50 Churchill, Winston (1874-1965) Nagy-Britannia miniszterelnöke (1940. május 10-1945. június 27.) 51 Willkie, Wendell, az 1940. évi elnökválasztáson Roosevelt vetélytársa. 52 Roosevelt, Franklin Delano (1882-1945) az USA elnöke (1933-1945). 53 Wilson, Thomas Woodrow (1856-1924) az USA elnöke (1913-1921). 54 New Deal (Új irány), Roosevelt 1933-ban meghirdetett programja.