Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Cieger András: A bizalmatlanság kora - Lónyay Menyhért a kormány élén I/61
62 CIEGER ANDRÁS Lónyaynak, hogy alkalmatlannak tartja a miniszterelnöki tisztségre,3 Rajner Pál belügyminiszter és Andrássy Gyula felesége, Katinka ugyancsak óvta a poszt elvállalásától.4 Lónyay tehát világosan érzékelte a hideg pesti fogadtatást: „félnek tőlem, csakis kritikus viszonyok közt s ha a rendetlenség még inkább terhükre lesz, vennék szívesen, ha én állanék a kormány élére."5 Lónyay ezért megnyugtatta — de egyúttal meg is fenyegette — politikustársait: nem akar most miniszterelnök lenni, mert több ponton nem ért egyet az Andrássy-kormány halogató politikájával, saját határozott elképzeléseit viszont a kormánypárt nagy része nem támogatná. Ha kormányfő lenne, akkor sok mindennek meg kellene változnia. A Lónyayval kapcsolatos kombinációk azonban nem halkultak el. 1871 februárjában a bécsi holland nagykövet például arról a pletykáról tájékoztatja miniszterét, mely szerint Andrássy külügyminiszteri kinevezése után Lónyay alakítana konzervatív színezetű kormányt.6 Egy hónappal később pedig Kállay Béni belgrádi konzul úgy értesül, hogy Lónyay saját miniszterelnöki kinevezését készíti elő.7 A Lónyayra vonatkozó találgatások 1871 őszére váltak valósággá. A Hohenwart-krízis (azaz a cseh föderációs kísérlet bukása) nyomán Beust pozíciója végleg megrendült, a több éves szolgálat lassan felőrölte a személyével szembeni uralkodói bizalmat, így november 6-án kénytelen volt beadni a lemondását. Utódát, Andrássy Gyulát az uralkodó 1871. november 14-én nevezte ki.8 A forrásokból jól látható, hogy a háttértárgyalások a személycserékről már Beust lemondása előtt egy héttel megkezdődtek. Lónyay naplójában október 31-én írt először lehetséges miniszterelnöki kinevezéséről, sőt másnap már Tisza Kálmán is felkeresi Bécsben és a magyar belpolitikáról beszélgetnek.9 Testvérét, Lónyay Albertet november 3-án értesítette a készülődő „nagy változásokról".1 0 November 6-án előre látóan Kerkapoly magyar pénzügyminiszter is kiutazott hozzá és ismertette álláspontját a hazai vasútépítések finanszírozásával kapcsolatban.1 1 Andrássy a másnapi minisztertanácson közölte a rémült miniszterekkel, hogy Lónyay kinevezése biztosra vehető, bár ő mindent elkövetett, hogy ez ne következzen be.12 Andrássy ugyanis korábban Eötvöst próbálta rábírni e poszt elvállalására, majd annak halála után Szlávy József kereskedelmi minisztert kívánta utódjául megtenni. Eötvös rossz idegeire és tudós alkatára hivatkozva utasította el a lehető-3 Eötvös József: Naplójegyzetek, 1870. okt. 4. Történelmi Szemle, 1978. 2. sz. 393-394. (Közzéteszi Czegle Imre), [továbbiakban: Eötvös-napló] Eötvös magát sem tartotta alkalmasnak a tisztség elvállalására és ezzel Lónyay is egyetértett. 4 Lónyay 1870. okt. 28-án rögzítette naplójában az előző két hét történéseit. Lásd: Lónyay Menyhért politikai naplója, Magyar Országos Levéltár [továbbiakban: MOL] Filmtár Nr. 37156. [továbbiakban: Lónyay-napló] 5 Uo. 6 br. Heeckeren jelentése, Bécs, 1871. fébr. 19. Algemeen Rijksarchief, Gravenhage, Archiven von Nederlandse Gezantschappen Oostenrijk. Wenen, Kart. 649. (A forrást Ress Imre bocsátotta rendelkezésemre, amit ezúton köszönök meg.) 7 Kállay Béni naplója, 1871. márc. 17. MOL. Ρ 344. 33. Köt. [továbbiakan: Kállay-napló] Kállay Orczy Béla külügyminisztériumi osztályfőnök levelére hivatkozik naplójában. 8 A személycsere okairól és fogadtatásáról: Diószegi, i. m. 147-153. 9 Lónyay-napló, 1871. okt. 31-nov. 1. 10 Lónyay Menyhért Lónyay Alberthez, 1871. nov. 3. MOL R 470. 1. cs. 11 Lónyay-napló, 1871. nov. 6. 12 Pauler Tivadar: Napi jegyzetek. II. köt. 1871. nov. 7. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára [továbbiakban: OSZK Kt.] Quart. Hung. 2611/2. [továbbiakban: Pauler-napló]
