Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Orosz László: Fritz Valjavec (1909-1960) és a Délkelet-Európa-kutatás III/635
646 OROSZ LÁSZLÓ ápolni akarták évszázados hagyományaikat, kulturális örökségüket. Az általuk e célból alapított „Landsmannschaft"-ok munkájába a térség avatott ismerőjeként Valjavec is korán bekapcsolódott. Ε közös német kultúrjavakat ápoló, ám szétszórtan működő társaságok összefogásában Valjavec kezdeményező szerepet játszott. így alakult meg 1951-ben (Valjavecet igazgatójává választva) a Südostdeutsches Kulturwerk, melynek deklarált célja, hogy a délkeleti német kultúrörökség megtartásával a kitelepített délkeleti németséget és a belnémetséget összekötő szálakat erősítse.51 Kiadványai közül a könyvsorozatok5 2 mellett kiemelt jelentőséggel bír folyóirata, az 1952 óta megjelenő Südostdeutsche Heimatblätter (neve 1958-tól: Südostdeutsche Vierteljahresblätter). A délkelet-európaihoz hasonlóan szoros kapcsolatok fűzték Valjavecet az elcsatolt keleti tartományokból elűzött németség szervezeteihez is. Társalapítóként és elnökségi tagként szerepet vitt az Ostdeutsche Kulturrat munkájában, melynek 1954 óta megjelenő évkönyvénél (Ostdeutsche Wissenschaft) társkiadóként működött. A Südost-Institut egymagában nem láthatta el a térségünkre vonatkozó tudományos kutatás és a vele való kapcsolattartás komplex feladatkörét. Az intézet tehermentesítése, ugyanakkor vállalt tevékenységi körének kiegészítése további szervezetek alapítása által égető szükségként lépett fel. A Délkelet-Európa népeinek történetével (és az intézet újonnan szerveződő részlege által jelenével) foglalkozó kutatások épp azt a részterületet nem fedték le, amelyre vonatkozó igények az intézetet 1930-ban életre hívó eredeti koncepcióból világosan előtörnek, s mely igények a kitelepített németek hatalmas felvevőbázisával most még inkább , alátámasztást nyertek. Ε részterület, nevezetesen a délkelet-európai németség történetének elfogulatlan tudományos tanulmányozására hozta létre Valjavec 1958- 1 ban, Harold Steinackerrel és Balduin Sariaval53 karöltve, a Südostdeutsche Historische Kommission-t. A szervezet, melynek irányító testületében Valjavec haláláig szerepet vitt, a korábban említett társaságokéhoz hasonló szerkezetű publikációs tevékenységet alakított ki: könyvsorozata mellett 1958 óta jelenik meg (annakidején Valjavec társkiadói felügyelete alatt) tekintélyes folyóirata, a Südostdeutsches Archiv, mely a Südost-Forschungen mellett a térségünkre vonatkozó másik nemzetközileg is elismert periodika. Szintén a feladatok megosztásának ill. összehangolásának szükségességétől vezérelve született meg 1953-ban — az iniciátor ez esetben is Valjavec — a Süd-51 Információk a szervezettel kapcsolatban: http://www.sokw.de/indexl.htm 52 Az A, B, C, D és Ε sorozatjelzés a következő tematikai tagolódást takarja: Reihe A — Kunst und Literatur; Reihe Β — Wissenschaftliche Arbeiten; Reihe C - Erinnerungen und Quellen, Reihe D - Kleine Südost-Reihe, Reihe Ε - Miscellanea. 53 Balduin Saria (1893-1974). A Stájerország Jugoszláviához csatolt részéből származó (s felesége révén bácskai kötődésű) régész, történész Valjavechez hasonlóan erős „südostdeutsch" identitást vallott. Eredeti szakterülete az antik történelem és régészet volt, innen fordult érdeklődése élete második felében népcsoportja vizsgálata irányába. A húszas évek elején a Jugoszláv Nemzeti Múzeum régészeti és numizmatikai gyűjteményének vezetője. Ókortörténetet tanít Belgrádban, majd 1926-tól Ljubljanában, miközben ásatásokat is végez. 1942-től tanszékvezető a grazi egyetemen, ahol már dékán, amikor tanszékét 1945-ben feloszlatják. 1952-ben Valjavec hívására a Südost-Institut munkatársa lesz, tevékenykedik a kitelepített németek szervezeteiben, a Südostdeutsches Kulturwerkben, az Ostdeutsche Kulturratban, társalapítója a Südostdeutsche Historische Kommissionnak, társkiadója e szervezetek kiadványainak.
