Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) III/569
A MAGYAR A MAGYARÉRT MOZGALOM TÖRTÉNETE (1938-1940) 615 háziipar területén lehetett tapasztalni. Előbbiek esetében — a Hangya bevonásával — természetben szolgáltatták ki a munkabért.27 2 Ez a megoldás — ellentétben azzal a fanyalgással, ami a Felvidéken kísérte — meglehetős sikert aratott: készpénzsegélyeket ugyanis a csehszlovák időben is osztogattak, ám azok az áruhiány következtében nemegyszer az uzsorások zsebébe vándoroltak. Mivel azonban az ínségmunkák még a Felvidéknél és az anyaországnál is kevésbé tudták kielégíteni az igényeket, 1939. nyarától 1944-ig rendszeresen szerveztek munkáscsapatokat alföldi mezőgazdasági munkákra. Ez az akció rendkívül népszerű volt a kárpátaljaiak körében — már csak az első világháború előtti hagyományok okán is27 3 — ám Kárpátalja Kormányzói Biztossága több ízben javasolta leállításukat, arra hivatkozva, hogy a magyar vidéket megjárt munkások az ottani jobb életszínvonalat látva hazatértük után elégedetlenkedtek, az ínségmunkát nem vagy nem szívesen vették föl.27 4 A Hangya az ínségakcióban való részvételen túl más téren is széles körű felhatalmazásokat kapott Kárpátalján. A kormány szándéka szerint — némiképp hasonlóan a század eleji Egán-akcióhoz27 5 — a szövetkezeti mozgalom segítségével kellett volna végrehajtani a „gazdasági őrségváltást", azaz a zsidó kiskereskedők kiszorítását.27 6 Ehhez olykor még a karhatalmat is igénybe vehették és vették is a szervezők, ám sok esetben az óhajtott „őrségváltást" nem, csak a közellátás további romlását érték el általa, az érintett izraelita családok anyagi ellehetetlenülésén túl.27 7 Ezt a közigazgatás annak ellenére erőltette, hogy 1939. tavaszán 272 A magyar kormány egyéves munkája Kárpátalja népéért. Mi történt eddig Kárpátalján? A Kárpátaljai Terület Kormányzói Biztosi Hivatala. H.n. [Ungvár], 1940. 273 A Földművelésügyi Minisztérium Hegyvidéki Kirendeltsége a század elejétől rendszeresen közvetített néhány ezer kárpátaljai munkást a dél-alföldi uradalmakba. (Legtöbbet, 11.086-ot 1906-ban. A M. Kir. Kormány 1906. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Budapest, 1907. 128.) Az akciónak egyszerre volt célja az ínséges területek megsegítése (ezt jelezte, hogy a fel nem fogadott munkásokat a mezőhegyesi állami ménesbirtokon és „viczinális utak javítására" alkalmazták), és a békési-viharsarki aratómozgalmak, sztrájkok letörése. (A M. Kir. Kormány 1909. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Budapest, 1910. 134.) 274 Bottlik József, Dupka György im. 49. A munkáslétszám a Duna-Tisza Közi Mezőgazdasági Kamara és a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara éves jelentései szerint 9000 és 14200 fő között változott. Több jelentés utal arra is (pl. a Duna-Tisza Közi Mezőgazdasági Kamaráé, 1940-ben), hogy a Kárpátaljáról jött munkások zúgolódnak amiatt, hogy jelentősen kevesebb bért fizetnek nekik, mint a helyieknek; ugyanakkor az alföldi községek napszámosai arra panaszkodtak, hogy az akció miatt nem kapnak munkát. Az OMGE ugyanakkor örült az olcsóbb munkaerőnek és lapjában rendszeres propagandát folytatott a kárpátaljai munkások alkalmazása érdekében, (-r: Alkalmazzunk ruténföldi munkásokat! Köztelek, 1939. 19, 391.) 275 Gyuráez Ferenc: Nemzeti gondolat és szociálpolitika. Egán Ede és a kárpátaljai akció. Valóság, 1998. 2. 32-46; íj], Erődi-Harrach Béla: Az Egán-jelentés negyven év előtt és ma. Szociális Szemle, 1939-1940. 3. 105-112. 276 Emlékezzünk a régi időkre! Hangya. Kárpátaljai Szövetkezeti Értesítő, 1940. február 1. A Kárpátalja területén működő autonóm szövetkezetek választmánya alakuló gyűlését tartotta Ungváron. Hangya. Kárpátaljai Szövetkezeti Értesítő. 1940. január 1. 277 Összesen csak 102 boltot tudtak átvenni. (A Kárpátalja területén működő autonóm szövetkezetek választmánya alakuló ülését tartotta. Uo. és Marina Gyula im. 134.) A korban ritka kivételként Kárpáti Géza figyelmeztet a kárpátaljai zsidók nyomorára (Kárpátalja időszerű kérdései. Szociális Szemle, 1939-40. 7. 267-276); vele szemben ugyanazon lap hasábjain Kolb Béla sürgette a kiskereskedelem szövetkezetesítését és „megtisztítását". (Milyen gazdasági állapotban kaptuk vissza
