Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) III/569
A MAGYAR A MAGYARÉRT MOZGALOM TÖRTÉNETE (1938-1940) 613 Az egészségvédelem visszacsatolt területeken való megszervezése lényegében lezárta a szociális intézmények átalakításának sorát, ám a közigazgatás újjászervezése és a társadalom szociális reintegrálása ezzel nem ért véget. Az előbbit szolgálta az 1939-es év során kiadott rendeletek tömkelege; közös jellemzőjük volt a minden „mellékszempontot" — azaz helyi érdekeket, igényeket — félresöprő egységesítés, lett légyen szó a felvidéki vállalatokhoz kirendelt kormánybiztosok visszahívásról,26 2 a devizakorlátozások feloldásáról, vagy épp az eboltások elrendeléséről. A rendelkezések egy része közvetlen szociális kihatással is bírt, különösen azok, melyek az iparigazolványok, kereskedelmi engedélyek kiadásáról, a kamarákba való felvételről, vagy épp az önkormányzati alkalmazottak, közigazgatási tisztviselők szerződtetéséről, illetve állásukban való meghagyásáról szóltak. A minisztertanácsokon Jaross Andor, mint a felvidékiek érdekvédelmét ellátó miniszter ezzel kapcsolatban állandóan sürgette a szigorításokat: a „nemzetietlen múltú" tisztviselők azonnali elbocsátását, vagy legalább áthelyezését követelte.263 Ebbéli törekvéseinek eredményét, az elbocsátottak, áthelyezettek arányát iratok hiányában nem lehet megállapítani, az azonban tény, hogy Budapest az anyaországi értelmiségi munkanélküliek elhelyezkedésének könnyítésére széles körben használta ki a „megüresedett" felvidéki állásokat.26 4 Az ebből fakadó feszültségeket már 1939. tavaszán érzékelni lehetett. „A felvidéki intellektuel ifjúság hangulatából megállapítható, hogy nem jó szemmel nézik az anyaországi ifjúság fölényeskedő magatartását. Őket, annak ellenére, hogy szlovák iskolába jártak, a csehek magyaroknak tekintették és így elhelyezkedésük nagyon meg volt nehezítve. Ezért arra törekedtek, hogy minél tökéletesebbre képezzék magukat... Szaktudásukat a legmagasabbra fejlesztették. Állításuk szerint fölötte állnak az oda helyezett anyaországi tisztviselőknek.... Magukra nézve lealacsonyítónak tartják a havi 80-130 pengős fizetést," - írta a szellemi szükségmunkára is utalva egy „bizalmi egyén" 1939. április 3-án a belügyminiszternek.26 5 a védőnők számára. (Rukovát pre opakovacie kurzy dobrovonych sestár Ceskoslovenska Cerveného Kriza. Hn. [Bratislava?], 1937.) 262 Ezek kirendelését az 1939. január 20-i minisztertanács rendelte el (OL. K-27. 199. dob. 14. napirendi pont), arra való hivatkozással, hogy „nemzeti szempontból megbízhatlan tőkeérdekeltségek kezén vannak", illetve „a visszacsatolás előtti működésük nemzetietlen volt". Az intézkedés visszavonására 1939. március 10-én kerül sor, (illetve a pénzintézetek esetében még később). Szüllő Géza levele szerint (1939. március 12.) ez alatt az idő alatt számos „Strohmann" került ezen vállalatok vezető tisztségviselői közé. Jellemző módon ezt a jelenséget egyedül a nyilasok lapja, a Virradat tette szóvá. (Kassa, a strohmannok városa. Virradat, 1940. augusztus 13.) 263 Hogy „legalább tűnjenek el arról a vidékről, ahol működésük közbotrányt okoz". Mt, 1939. január 20, 40. napirendi pont. OL. K-27. 199. dob. 264 A felvidéki igazoló bizottságok iratai erről nemigen informálnak, az egyes törvényhatóságok tisztviselői névsora (ahol az eredeti lakóhelyet is feltüntették), annál inkább. Megjegyzendő, hogy az igazolóbizottságok munkája során nem egy esetben került sor személyeskedő, korábbi sérelmeket felhánytorgató vitákra is. (Pl.: S. Gy. jegyző ügye Hidaskürtön, vagy Ρ Ε községi rendőré Galántán). 265 MOL K-28. 59. cs. Jellemzőenk tekinthető a Közigazgatási Igazoló Bizottság kassai tevékenysége: az igazolandók névsorában szinte kizárólag alacsony beosztású hivatalnokok, díjnokok vannak. MOL K-568. 1. cs.
