Századok – 2001

TANULMÁNYOK - Varga János: Utolsó kísérlet a román-magyar megegyezésre 1849 nyarán I/33

ROMÁN-MAGYAR MEGEGYEZÉSI KÍSÉRLET 1849 NYARÁN 57 azon kívül, hogy rohamosan szállt alá a magyarok szerencsecsillaga, egy konkrét esemény adja közelebbi magyarázatát. Augusztus l-jén Dorsner ezredes arról számolt be az erdélyi osztrák főparancsnokságnak, hogy a segesvári csata egyik elesett magyar tisztjénél megtalálták Bemnek Steinhez intézett — már említett — parancsát, és hogy ebben az altábornagy említést tesz Iancu és a magyarok a fentiekben érintett — szívélyes tárgyalásáról, meg arról, hogy az előbbi a szabad elvonulásra az utóbbiaktól engedélyt kapott. Dorsner megjegyzi még: e hír valószínűtlennek tűnik ugyan, mégis lehet a dologban valami, hiszen Bemnek semmi oka sem volt rá, hogy szándékosan álhírt közöljön alárendeltjével, továbbá biztos az is, hogy Iancu már nem oly tevékeny, mint egykor volt.7

2 Az ominózus levélről Lüders orosz főparancsnok is tájékoztatást kapott. Bizonyára valóságtartalmának ellenőrzése és Iancu magatartásának kipuhatolása végett közöltette a mellette tolmácsként és útikalauzként szolgáló román Nicolae Bálasescu útján a havasiak vezérével, hogy hamarosan Gyulafehérvárra érkezik, és ott ajándékot szándékozik adni neki; ezért ne mulassza el, hogy néhány válogatott emberével tisztelegjen nála. Bálásescu a Iancut mindezekről értesítő, augusztus 8-án Nagyszebenben kelt levelében azt is megírta, hogy saját szemével látta Bemnek fenti, a havasi románság kibékítésére is utaló parancsát. Hozzáfűzte, hogy ő — Bálásescu — e hírt hazugságnak minősítette ugyan, és az oroszok se nagyon hiszik el, de az osztrákok könnyen a románok hűségének kétségbe vonására használhatják fel. Ezért Bálásescu inti Iancut: , jól vigyázz most, hogy be ne szennyezd a nevet, amelyet magadnak teremtettél; úgy nézünk rád, mint a déli napra; nehogy magatartásotok ott a havasban befeketítse a románok megbízhatóságát". Ez az intelem Murguék érkezésekor már Iancu kezében volt, és ennek hatására végleg felhagyott az egyezkedéssel. Az osztrákok győzelme után pedig mind neki, mind a dologba beavatott társainak jó okuk volt rá, hogy hallgassanak róla.73 Befejezésül kuriózumként még annyit: augusztus 20-án egy, kilétét fel nem fedő, de a tárgyalt egyezkedést a jelek szerint közelebbről ismerő román azt javasolta Iancunak és AxenÇiunak, hogy saját, valamint a vezérletük alatt állt katonák nevében 21 pontból álló kérelemlevelet terjesszenek Erdély frissen kinevezett császári kormányzója: Wohlgemuth elé; ennek első 3 pontja tartalmazza azt a kívánságot, hogy Iancut 8-10 zászlóaljából álló seregével és általa kiválasztott tisztikarával tábornokként fogadják be a reguláris császári-királyi hadsereg kötelékébe, csapattestének pedig — a hadsereg főparancsnoka alá közvetlenül tarto-72

Ε rendeletben — úja Dorsner — „macht Bem die Bemerkung, dass Iancu, der Wallachenführer, sich mit den Ungarn gütlich abgefunden, und von diesen freien Abzug in die Wallachei oder wo immer hier erlängt hätte". (Bem e parancsa július 29-én kelt, amikor már tudott Bálcescu vállalkozásáról, ő viszont Iancut és felkelőit még egyáltalán nem szándékozott a magyar hadseregbe felvenni.) „Sicher ist — folytatódik Dorsner jelentése — dass Iancu seit einigen Zeit nicht so thätig, als er ehemals war." (Dorsner beszámolója a 63. sz. jegyzetben megjelölt helyen található.) - Minden bizonnyal Bem e levele alapján terjedt el Kolozsvárott az a valótlan hír, hogy az altábornagy kocsijában, amely Segesvárnál valóban az oroszok zsákmánya lett, láncútól és Axen^iutól olyan leveleket találtak, amelyek annyira kompromittálják íróikat, hogy „valószínűleg felakasztják" őket (Paget i. m. 494.). 73

Bálásescu levelét magyar fordításban közli Moldován Gergely (i. m. I. 583.).