Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) III/569
A MAGYAR A MAGYARÉRT MOZGALOM TÖRTÉNETE (1938-1940) 603 összegű segélyét, számolva azzal, hogy pusztán a társadalom megajánlásai kevésnek fognak bizonyulni.20 2 A gondozás munkáját — a már bevált magyarországi megoldáshoz igazítva — a legtöbb város a Ferences Szegénygondozó Nővérek Rendjére kívánta bízni, ám megtelepedésükre csekély létszámuk miatt csak Kassán és Ungváron került sor.20 3 Úgy a nyílt, mint a szegényházi ellátásról elmondható, hogy — legalábbis az első években — lényegesen magasabb szintű volt, mint az anyaországi.20 4 A munkaképtelen rászorulók ellátásánál jóval nehezebb, sőt, szinte megoldhatatlan kérdésnek bizonyult a munkanélküliség kezelése. 1939. elejére a munkát keresők száma a legtöbb helyen lényegesen nem csökkent, sőt, sok helyütt emelkedést mutatott.20 5 Az érintett, „megélhetésükben veszélyeztetett" családok megsegítésére indított élelmiszercsomag-osztás azonban január közepére a kiskereskedelem helyzetének stabilizálódásával, az áruhiány enyhülésével lényegében elvesztette létjogosultságát.20 6 Az élelmiszer-segélyek helyébe ínségmunkák szervezése azonban továbbra is komoly nehézségbe ütközött. Az anyaországban a költségeket javarészt pótadóból, az úgynevezett ínségjárulékból fedezték az önkormányzatok.20 7 Jogi akadálya ennek a Felvidéken sem lett volna, — annál kevésbé, mert az 193&-39-es „ínségévre" szóló rendelet érvénye kivétel nélkül minden településre kiterjedt,20 8 — ám politikai-közhangulati szempontok miatt a kormány úgy döntött, hogy a viszszacsatolt területek városaiban és községeiben átmenetileg államsegélyből és a Magyar a Magyarért Mozgalom pénzéből szervezik meg az ínségenyhítést.20 9 Minderre az 1939. január 20-i Minisztertanács - figyelembe véve a rászoruló családok (• és családtagok igen nagy számát (52.613 családfő, 160.818 eltartottal), 1 millió pengő előirányzat nélküli hitelt engedélyezett.21 0 Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter előterjesztésében kitért arra is, hogy a tervezett ínségmunkák napszáma magasabb lesz, mint az anyaországban megszokott, amit a következőképpen indokolt: „Az áttérés arra a gyakorlatra, amelynél elv a munkaszolgálatás ellenében juttatott bér, és amelyet évek óta követünk, zökkenésmentesen, izgalmak és beláthatatlan következményekkel járó nyugtalanság nélkül csak úgy meg-202 Ebben a számításban nem is csalódtak. A városi hozzájárulás aránya meglehetősen szélsőséges képet mutatott: Léván 22% volt (Léva megyei város költségvetése az 1939. és 1940. évekre. Léva, 1940.), Kassán 26-28% közt mozgott (Kassa thj. város költségvetése, 1939. Kassa, 1939. Uaz, 1941.), míg Ungváron 1939-ben elérte a 44%-ot, és csak 1941-re esett vissza 37%-ra. (Ungvár megyei város zárszámadása, 1939. [Ungvár?], 1940.; Uaz, 1941.) 203 EPL Serédi, 1342/1941. 204 Szegényház, népkonyha. AMM Komarno, II. adm. 2. dob. 25.476/1938. 205 Pohl Sándor, im. 17. 206 Ennek ellenére egészen június végéig, erősen leszűkített keretek között tovább folytatták. Imrédy Béláné im. 640; Magyar a Magyarért. A Felvidékért, im. 86. 207 Kivetését elsőnek az 201.000/1937. Bm. rendelet engedélyezte (1937/1938 évi ínségenyhítő tevékenység költségeinek fedezésére szolgáló ínségjárulékokról. Budapesti Közlöny, 1937. október 11.), majd évről-évre újabb kiszabást rendeltek el, egyre tágítva a járulék szedésére jogosult települések körét. 208 198.100/1938. Bm. Az 1938/39. évi ínségenyhítő tevékenység költségeinek fedezésére szolgáló ínségjárulékokról. Moi. Rend. T., Budapest, 1939. 3076-3079. 209 Munkanélküli segély helyett szükségmunka. Felvidéki Újság, 1938. december 25. 210 Mt, 1939. január 20, 1. napirendi pont. MOL K-27. 199. dob.
