Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) III/569
598 HÁMORI PÉTER nevében is bírálta Imrédyt a Magyar Élet Mozgalom elindítása miatt,17 5 majd rátért a Felvidék kérdésére is: „Halottunk olyan kijelentéseket, hogy a Felvidék visszacsatolásával... új szellem, új levegő áramlott be a magyar életbe és olyan tünetek merültek fel, mintha a magyar életet kellene hozzásimítani a visszacsatolt Felvidékhez. Nem Csonkamagyarországot csatolták vissza a csonka Felvidékhez, hanem a Felvidéket csatolták vissza a csonka hazához! Ebből nem az következik, Tisztelt Képviselőtársaim, hogy az ott a Benes Eduárd által inaugurált szellemet és rendet kell irányadónak tekinteni a magyar élet jövője számára..."17 6 Sztranyavszky szavait elemi erejű felháborodás kísérte mind az országgyűlés falain belül, mind azon kívül is,17 7 ám ez nem változtatott a lényegen: a kormányfő, a disszidensek ellenzékbe vonulása után elvesztett szótöbbséget helyreállítandó, fokozottan volt kénytelen a behívott képviselőkre támaszkodni, ami a konzervatív-liberálisok, de a baloldal körében is visszatetszést szült, különösen, miután Jaross Andor, akinek szélsőjobboldali politikai állásfoglalása közismertté vált,178 tárca nélküli (felvidéki) miniszterként belépett a kormányba.17 9 Mindez azt eredményezte, hogy a visszacsatolt területeket a politikai elit egy jelentős része Imrédy és főleg Jaross Andor „hitbizományának" kezdte tekinteni,18 0 s az ott folyó társadalompolitikai munkát ha nem is ellenszenvvel, de legalábbis gyanakvással figyelték. Egyre többször hangoztatták azt is, hogy a magyar állam, illetve társadalom a Magyar a Magyarért keretében szociális kötelességeinek a legnagyobb mértékben eleget tett, további erőfeszítésekre éppen ezért 175 „Alkotmányos életet csak alkotmányos többséggel lehet élni, s annak, aki az országot alkotmányosan akarja vezetni, nincs szüksége arra, hogy különféle mozgalmak szárnyain..." (A szónok mondatát a hangzavar miatt nem jegyezték tovább.) Uo, 344. ülés, 283-299. 176 Sztranyavszky a miniszterelnök egy korábbi írására utalt, ahol amellett, hogy (a magyar publicisztikában szokatlan keménységgel) a kétségeiket hangoztatókat hallgatásra, félreállásra akarta bírni, kijelentette: „Húsz év nagy idő. Egy generáció nőtt fel más életkörülmények közt. A csonkaország északi határain túl húsz év alatt egy új magyarság született.... Társadalmi felépítésében, a jogokról és kötelezettségekről vallott felfogásában, nemzeti és faji öntudatában ez a nép másutt tart, mint mi. Ez a különbség feladatokat jelent számunkra.... Életet adó áramlásnak a megindulását várom azoktól az új feszültségektől, melyek a húszévi különéléssel járó fejlődés természetes következményeképpen jelentkezni fognak." (Imrédy Béla: Magyar út. Függetlenség, 1938. október 23.) 177 Még a máskor oly higgadt Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter is felháborodottan szólt közbe, Teleki Pál pedig egyenesen arról beszélt, hogy Sztranyavszkyék „forradalomba viszik az országot" (A madridi követségtől Mathausenig. Andorka Rudolf naplója. Összeáll.: Lőrincz Zsuzsa. Kossuth, Budapest, 1978. 68.) A sajtóban megjelent tiltakozásokra példa: Clio ma is ír. Fiatal Magyarság, 1938. december 1. 184; Jaross Andor miniszter úrnak. Fiatal Magyarság, 1938. december 1. 185. 178 Jaross Andor bemutatkozó beszédében (1938. december 5; Képviselőházi Napló, XX. köt, 310-311.) a „nemzeti jövedelem egyenlősítését, a társadalom osztályainak nivellálását" sürgette. A Népszava erről tudósítva gúnyosan jegyezte meg: a behívott felvidéki képviselők közül Fenczik István legalább nyíltan vállalja nemzetiszocialista pártállását, míg többen, így Jaross is takargatják azt... (Jaross miniszter úr. Népszava, 1938. december 6.) 179 A Felvidéki Ügyek Tárca Nélküli Miniszterének Hivatala tisztviselői különben meglehetősen borsos fizetést húztak: Lükő Géza havi 775, Vukovich István pedig 900 pengős fizetést kapott... (Mt., 1938. december 20. 42. napirendi pont. MOL K-27. 198. dob.) 180 Ezt még egyes kormánytagok is így gondolták: jó példa erre, hogy Keresztes-Fischer belügyminiszter Jarossra hivatkozva utasította vissza a szociáldemokrata szakszervezetek felvidéki engedélyezését. Sípos Péter: A szociáldemokrata szakszervezetek, im. 220.
