Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) III/569
A MAGYAR A MAGYARÉRT MOZGALOM TÖRTÉNETE (1938-1940) 595 ígérte.15 3 Sőt, nemegyszer a korábban már állásban lévő hivatalnokok munkáját is gyanakvás kísérte a hivatali felsőség, de még a tárca nélküli miniszter hivatala, olykor pedig a helyi Magyar Párt részéről is.15 4 A katonai közigazgatás szemében azonban korántsem csak a kinevezett, hanem a korábban megválasztott tisztviselők munkája is „aggodalomra adott okot": jól példázza ezt, hogy a komáromi és a barsi járás területén lévő községek bíróinak nagy részét még 1938. december elején különösebb indoklás nélkül leváltották.15 5 Különösen azért volt ez fájó pont a Felvidék közvéleménye számára, mert a csehszlovák hatalom a helyi, községi választásokat általában nem befolyásolta, azok titkosan és lényegében demokratikusan zajlottak le.15 6 A munkásság munkanélküliség miatti elkeseredését, a középrétegek szociális ellehetetlenülését15 7 tetézte a parasztságnak a csehszlovák fóldbirtokreform eredményeinek megsemmisítésétől való félelme is.15 8 Jóllehet a hivatalos Budapest ismételten hangsúlyozta: nem kerülhet sor a nagybirtokrendszer restaurálására, a foldjuttatások összeírása, amit ráadásul más, alkalmas és megbízható fórumot nem vélvén találni, sok helyütt a csendőrőrsökkel végeztettek el,15 9 továbbá az, hogy az elmenekült telepesek és legionáriusok birtokainak szétosztása szóba sem került,16 0 általános aggodalmat keltettek, amit egyes magyar körök, így az OMGE 153 „Az egész magyar kormány egyöntetű álláspontja szerint a fölszabaduló területeken a közszolgálati alkalmazások a fölszabadult terület lakosait illetik meg." (Keresztes-Fischer belügyminiszter megnyugtató nyilatkozata a felszabaduló területek lakossága felé. Népszava, 1938. október 22.) A „megnyugtatónak" szánt nyilatkozat azonban inkább aggodalmat keltett, amit jelzett Apponyi György cikke is a Szabadság visszacsatolást követő lapszámában, ahol egyenesen így fogalmazott: „Tegyenek le egyes csonkamagyarországi urak arról a vágyálmukról, hogy az ország területi megnagyobbodásával könnyen fognak álláshoz jutni a visszajuttatott országrész közigazgatásában." (Apponyi György: Mit várnak Magyarországtól a visszakerülő magyarok? Szabadság, 1938. november 5.) Megjegyzendő, hogy ugyanezen lap egyik újságírója már alig másfél hónappal később azt javasolta, hogy "a Felvidéken megürült vagy csak eztán megürülő legalább 40-50.000 főnyi életkeret" betöltésére — legalábbis részben — anyaországi tisztviselőket kell alkalmazni. (Új gazdasági és existenciális lehetőségeket nyit meg a felvidéki városok csatlakozása. Szabadság, 1938. december 17.) 154 Türelmet és önfegyelmet kér a volt kassai Magyar Nemzeti Tanács az állás iránt folyamodóktól. Felvidéki Újság, 1939. január 5. Jaross több minisztertanácson sürgette a tisztogatások megkezdését (1939. január 20. 40. napirendi pont), gyorsítását (1939. március 17. 5. napirendi pont) és szigorítását (1939. március 28; 38. napirendi pont). Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a tárca nélküli miniszter ténykedése során mindvégig kiállt amellett, hogy a „megbízhatóság" mellett az alkalmaztatás fő szempontja a „helyismeret" — azaz a felvidéki származás — legyen. 155 AMM Komarno, II. adm. 1. dob. 1112/1938. és SOA, Nitra, Bars-Hont vm. alisp. iratai, 212/1943. biz. 156 Benda Kálmán: Egy csallóközi béres. Fiatal Magyarság, 1938. december 15. 203. Megjegyzendő, hogy Benda mellett a konzervativizmusa — vagy inkább csak szerencsétlen megfogalmazásai — miatt sokat támadott cikkében Apponyi György is kihangsúlyozta: senkinek sem szabad elvesztenie választójogát. (Mit várnak Magyarországtól a visszakerülő magyarok? im.) 157 Ezt fokozta a nyugdíjak és egyéb ellátások elmaradása is. 158 Jaross 1945-ben, már a politikai rendőrség foglyaként — állítólag — azt nyilatkozta, hogy a Magyar Párt vezetői tudatosan tévesztették meg a parasztokat jövendő sorsukról. Szirmai Rezső: Fasiszta lelkek. Pszichoanalitikus beszélgetések a háborús főbűnösökkel. Budapest, 1993. 135. 159 Csendőrségi jelentés a politikai helyzetről, 1938. december 21. im. 160 Szokatlan kendőzetlenséggel szól erről: Elekes Imre: Feles és maradványbirtokok a megye visszacsatolt négy járásában. In: Komárom vármegye évkönyve, 1941. Sátoraljaújhely, 1940. 197-201.
