Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) III/569
A MAGYAR A MAGYARÉRT MOZGALOM TÖRTÉNETE (1938-1940) 593 indította meg, ám — Budapesten zavart és csalódást keltve — csakhamar csatlakozott hozzá néhány felvidéki helyi lap is.14 6 Az eredménytelenség láttán a szociális megbízottak közül többen a lemondás gondolatával is foglalkoztak.14 7 A közhangulat gyors romlását azonban nem csak a újságokból — sőt, elsősorban nem onnan — lehetett érzékelni.14 8 A helyzetet jól jellemzi egy hosszabb csendőrségi jelentés, amiből érdemes néhány mondatot idézni: „A lakosság lelkesedése erősen csökken. Ez szorosan összefügg azzal a körülménnyel, hogy a visszacsatolt terület lakóinak anyagi helyzete mindinkább súlyosbodik. A lakosság tartózkodó, és attól fél, hogy gazdaságilag erősen hátrányos helyzetbe fog kerülni. Fokozza ezt még a gazdaságilag ki nem alakult bizonytalan helyzet és cseh propaganda, mely azt híreszteli, hogy Magyarországon nincs mit enni, a lakosság éhezik és a visszacsatolt Felvidék is hamarosan ilyen sorsra jut.... Munkáskörökben súlyos elégedetlenség kezdi felütni a fejét a munkaalkalmak hiánya miatt.... Mindig több és több oldalról lehet hallani, hogy a megszállás első napjainak ünnepi hangulata után ráébredtek arra, hogy a mai magyar politikai viszonyok következtében nem egységes politikai és társadalmi összetételű állam keretébe kerültek. Sokan vannak, akik elkeseredve azt mondják, hogy a 20 éves cseh uralom alatt sem csalódtak annyit, mint a magyar megszállás utáni napokban."14 9 A szociális helyzet kedvezőtlen alakulása mellett az ideiglenesen megszervezett hivatalok ténykedése is ellenszenvet keltett: általánosan jellemző volt rájuk a revansvétel szelleme. Csaknem minden városban és községben az első intézke-146 yere s Péter nem minden alap nélkül írta a Táj- és Népkutató Központ kiállításának nagy vihart keltett bezáratásakor: „A polgári reformereket világszerte az jellemzi, hogy reformokat sosem általános emberi, elvi, erkölcsi, hanem közönséges politikai taktikai szempontokból csinálnak vagy hirdetnek. Sokszor inkább csak hirdetnek, mint csinálnak. S ha csinálnak is, csak annyit és olyat, amennyit és amilyet maguk a nélkülöző tömegek kiharcolnak. A főszempont sohasem az, hogy egyáltalában ne legyen nyomor és igazságtalanság, hanem hogy ez a nyomor és igazságtalanság ne veszélyeztesse a fenálló rendet." Veres Péter: A felvidéki sarlósoktól a Táj- és Népkutató kiállításig. Népszava, 1938. december 4. A felvidéki lapok hangneme visszafogottabb volt: „Ha volt pénz a csehszlovák állami munkakölcsönre, elő kell teremteni a pénzt a lévai magyar munkások és iparosok kenyerét megszerző ínségmunkára is!" (740 munkanélküli Léván. Bars, 1938. december 18.) 147 Bobula Ida kassai szociális megbízott le is mondott, miután igen keserű hangú nyilatkozatot adott, hangoztatva, hogy „komoly, intézményes, a magyar jövőt építő munkát" nem állt módjában folytatni. (A Magyar a Magyarért akció két havi működésének mérlege. Felvidéki Újság, 1939. január 2.) 148 Slachta Margit egy, a szociális tanácsadóknak szóló kiadványban elsőnek figyelmeztett a romló közhangulatra. (Üzenet hídverőinknek. Szociális Testvérek Levéltára, 655.) Jaross Andor 1939. augusztusában arra panaszkodik, hogy „a trianoni Magyarországról odavitt törvényhatósági és községi tisztviselők még mindig nem tudják eltalálni azt a hangot, amelyet a Felvidék önérzetes és a kisebbségi létben megedzett lakosaival szemben használni kell.... A rendőrség és a csendőrség közegei durván, lekicsintlőleg [sic!] és bizalmaskodva bánnak a lakossággal." (MOL Κ-150. 2839. es. 5635/1939.) Kassa thj. város főispánja, a különben felvidéki származású Schell Péter pedig 1939. október 27-i beiktatásán kénytelen volt beismerni, hogy „miután a tekintélyrombolás — ti. a csehszlovák uralom idején — most bizonyos fokú reakciót váltott ki, ennek folyamán a tekintély kiépítése olyan mederbe terelődött, amely a kisebbségi magyarság előtt idegen. Bizonyos fokú címkórság ütötte fel a fejét, amely feltétlenül egészségtelen; talán nem kevésbé vezethet a tekintély lejáratásához, mint az előbb említett tekintélyrombolás." (Kassa sz. kir. város Törvényhatósági Bizottságának — báró Schell Péter főispán székfoglalója alkalmából — 1939. október 27. napján tartott ünnepi közgyűlésének jegyzőkönyve. Kassa, 1939.) 149 Csendőrségi jelentés a politikai helyzetről, 1938. december 21. Külügy- és belügyminiszteri átiratok a csehszlovák belső helyzetről, 1938. MOL. K-28. 59. tétel
