Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) III/569
590 HÁMORI PÉTER bízottak kikapcsolásával — az első napokban a visszacsatolt területekre soron kívül eljuttatott élelmiszerek, így a Székesfőváros Községi Kenyérgyára által küldött 17 tonna kenyér szétosztását is.12 8 A segélyezésre való igény megállapításánál, a kiadott rendelkezések ellenére, a szociális megbízottak többnyire igen nagyvonalúan jártak el, s — a tényleges helyzethez, igényekhez alkalmazkodva — lényegesebben több családot terjesztettek föl, mint az eredetileg megszabott 10%.129 A környezettanulmányok felvételénél, híven a kormányzat elképzeléseihez, nem voltak tekintettel a nemzetiségre és vallásra: kimutatásaik nagyjából az etnikai arányoknak megfelelő számban tartalmaztak nem magyar rászorultakat is.13 0 Az akcióból a Felvidék izraelita vallású lakosságát sem zárták ki, annak ellenére, hogy a Jaross Andor mögé egyre határozottabban felsorakozó szélsőjobboldali sajtó ezt több ízben igen élesen elítélte.13 1 A zsidókérdés eltérő megítélése a Magyar a Magyarért Mozgalom működését egyébként is kezdettől fogva végigkísérte. Míg a katonai közigazgatás szervei korábbi „hazafiatlan magatartás" vádjával nem egy esetben akadályozni igyekeztek az izraelita vallású lakosság ellátását, addig a szociális megbízottak többsége határozottan kiállt igényjogosultságuk elismerése mellett. Utóbbira meghatározó hatású volt Slachta Margitnak, a Szociális Testvérek Társasága főnöknőjének, Imrédyné tanácsadójának többszöri, határozott fellépése. Ugyanakkor a velük szemben a hatóságok részéről tanúsított ellenszenv, az eltűrt, sőt olykor hallgatólagosan támogatott atrocitások — macskazenék, ablakbeverések, utcai inzultálások és nem utolsó sorban Jaross Andor állásfoglalása13 2 — arra késztették a zsidó karitatív és társadalmi szervezeteket, hogy távolmaradjanak a Magyar a Magyarért munkaközösségeitől, sőt a kezdetben igen aktív középosztálybeli, értelmiségi adománygyűjtőik is hamarosan beszüntették tevékenységüket.13 3 A természetbeni segélyezés mellett a készpénzben nyújtott segítség elenyészőnek volt mondható: mindössze 4.94%-ot tettek ki. Az első hetekben (lényegesen redukált összegben) folytatták a csehszlovák időben megszokott munkanélküli segélyek folyósítását is, ám ebből (a jelentéktelen tagságú keresztényszocialisták és a frissen szervezett EMSzO kivételével) a szakszervezeteket kizárták, arra való hivatkozással, hogy a központjaik Pozsonyban és Zwittauban maradtak. Jaross 128 Nyigri Imre: A katonai közigazgatás a Csallóközben. Népszava, 1938. november 20. 129 Gádoros Miklós: Szociális munka a felszabadult Felvidéken. Szociális Gondozás, 1939. 1. 1-6; konkrét példa ugyanerre: A segélyezettek községek szerinti kimutatása; Bars-Hont vm. alisp. ir, SOA, Nitra, 2345/1939. és Magyar a Magyarért. Bars, 1938. december 11. 130 A segélyezettek statisztikája 1939. május 15-ig. In: Magyar a Magyarért. A Felvidékért, im. 48. és Munkában a Magyar a Magyarért akció. Zemplén, 1939. január 15. 131 Jó példa erre, hogy Dunaszerdahelyen a csehszlovák hatóságok által a határon áttett, igazolatlan állampolgárságú, zsidó származású személyeket is a Magyar a Magyarért Mozgalom látta el élelmiszerrel. Nyigri Imre: A katonai közigazgatás a Csallóközben, im. 132 Fehértájy Imre — kiragadott példákat általánosító, olykor pedig egészen képtelen vádaktól hemzsegő — cikksorozata a Magyarságban (A zsidóság és a Felvidék. Magyarság, 1938. október 25 -november 9.) lépten-nyomon Jarossra hivatozott. Ezzel szemben ritka kivételnek számított a Szabadság cikke, amely kiemelte: a felvidéki zsidóság zöme hű maradt a magyarsághoz, s a Nemzeti Bizottságok igazolták is őket. (Serényi Gusztáv: A Felvidék hétköznapjai. Szabadság, 1938. december 17.) 133 Külügy- és belügyminiszteri átiratok a csehszlovák belső helyzetről, 1938. MOL. K-28. 59. tétel; november 26; Hollós István: Magyar szociális problémák a statisztika tükrében. In: A magyar szociálpolitika feladatai, im. I. köt. 86.
