Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) III/569
582 HÁMORI PÉTER Az önkormányzatok mellett a gyűjtésbe kezdettől bekapcsolódtak egyéb szervezetek is. A Honvédség tiszti és tiszthelyettesi állománya mellett a csendőrlegénység is tett felajánlásokat, összességében 100 ezer pengőt megközelítő összeg erejéig (ennek behajtására garanciát jelentett, hogy az érdekeltek havi fizetésük 2-5%-át ajánlották fol, amit kifizetésnél automatikusan le is vontak).78 A legkülönfélébb országos és helyi szervezetek ajánlottak föl adományokat és folytattak propagandát a Magyar a Magyarért Mozgalom érdekében.7 9 A KALOT és az EMSzO — Imrédy és Kovrig Béla támogatásával — kezdettől hangsúlyosan szerepelt úgy a gyűjtésben, mint az akció propagálásában, felhasználva az alkalmat saját szervezetük megismertetésére a közvélemény és elfogadtatására a katolikus egyház, illetve a közigazgatás vezetői körében.8 0 Szemben a két említett szervezettel, a szociáldemokrata szakszervezetek nem elterjedésükért, hanem fennmaradásukért küzdöttek 1938-ban.8 1 Vezetőik természetes módon a kormány opponálását, kritikáját tartották politikájuk alapvető céljának. A terület-visszacsatolások, majd a Magyar a Magyarért Mozgalom kérdésében azonban — a közvélemény hangulatának hatására — együttműködésre kényszerültek.8 2 A két világháború közti Magyarországon példátlan módon a kormányzat által kezdeményezett akció egyik szószólója a Népszava lett. A Szakszervezeti Tanács 1938. november 6-án szintén gyűjtésre szólított fel, eredménynyel: a legkülönfélébb iparvállalatok munkásai ajánlották fel 1-5 napi keresetüket.8 3 Ennek eredményeképpen történhetett november végén az a minden bizonynyal példa nélkül álló eset, hogy a Mozgalom Központi Irodája nevében a miniszterelnök felesége nyílt levélben köszönte meg a Szakszervezeti Tanács együttműködését.8 4 A legális baloldal revízió melletti egyértelmű és egységes kiállásába gyéjének, Pestvármegyének a városaira és községeire." PmL. PPSK. Alisp. IV 408. b. 56.909/1938. Hasonló példák sora idézhető az ország más területeiről, így Zeplénből és Sátoraljaújhelyről is. (Magyar a Magyarért! Zemplén, 1938. november 6; A Magyar a Magyarért! zempléni gyűjtésének végeredménye megközelíti a 100.000 pengőt. Uo, november 27.) 78 Magyar a Magyarért. Magyar Rendőr, 1938. november 15. 413; Sellyey Vilmos: A csendőrség szociális tevékenysége. (A mai magyar szociálpolitika. Az 1939. évi Közigazgatási Továbbképző Tanfolyam előadásai. Szerk.: Mártonffy Károly. A korszerű közszolgálat útja, 10. k. 348-353.) A közalkalmazottak egy része szintén fizetésének bizonyos hányadát, vagy -— mint a BESZKART alkalmazottai — néhány óra túlmunkát, szabadnapjukról való lemondást ajánlottak fbl. (Magyar Villamos, 1938. 12. 2.) 79 Erről ld.: Magyar a Magyarért! Asszonyok Világa, 1938. A Magyar Felvidék felszabadulásának havában [sic!], 5. 80 A KALOT a Magyar a Magyarért Akcióban. Új Nemzedék, 1938. november 20; Magyar a Magyarért. A Felvidékért, im. 26; Hámori Péter: Kísérlet... im. 81 Sipos Péter: A szociáldemokrata szakszervezetek története Magyarországon. Társadalom és művelődéstörténeti tanulmányok, 20. MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 1997. 192-206. Csépányi Dezső: Az ellenforradalmi rendszer munkásellenes politikája, 1935-39. Budapest, 1972. 38-71. 82 Peyer Károly és Buchinger Manó vezetésével az MSzDP küldöttséget indított Párizsba a revízió ügyének támogatására szólítva, nem kis meglepetést keltve ezzel afrancia sajtóban (Voyage de propaganda de trois leaders sociales hongrois. Le Temps, 1938. október 16.) 83 Felhívás a szervezett munkássághoz! Népszava, 1938. november 6. Egyedül a Weiss Manfréd Művek munkásai 5960 pengőt utaltak át egy héten belül... (Magyar a Magyarért, Magyarság, 1938. november 4.) 84 Népszava, 1938. november 20.
