Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) III/569
A MAGYAR A MAGYARÉRT MOZGALOM TÖRTÉNETE (1938-1940) 577 dékozott helyezni, akiket a birtokba veendő területek katonai parancsnokai mellé javasolt kinevezni, tanácsadói jogkörrel. Az Antal István felolvasta előterjesztés ugyanakkor — gondolva az állami feladatok és az ezzel együttjáró kiadások szaporodása miatt zúgolódó pénzügyi körökre — leszögezte azt is, hogy a felsoroltak elvben és általában nem képezik az állam feladatát, ám a rendkívüli helyzet, illetve a szakszerűség követelménye miatt átmenetileg az alsóbb közületektől átvállalandók. Fedezetként minderre társadalmi gyűjtést javasolt, illetve azt, hogy az állami költségvetésből — a gyűjtés nagyobb arányú beindulásáig — 1.5 millió pengő visszafizetendő előleget folyósítsanak. Az, hogy a fedezetet teljes egészében, vagy akár csak részben is az állami költségvetésből biztosítsák, úgy tűnik, föl sem merült. Erre okot csak részben szolgáltatott az a körülmény, hogy sokak szerint a magyar állam pénzügyi egyensúlyát a Győri Program egymilliárd pengője alaposan megrendítette, sőt, föl is borította, s hogy a Minisztertanácsban újabb kiadásokat csak nehezen, újabb szociális kiadásokat pedig egészen bajosan lehetett keresztülvinni.49 Sokkal többet nyomott a latban Imrédy, de talán Keresztes-Fischer szemében is, hogy az adakozásból összeszedett pénzt lényegében külső kontroll nélkül, csak részbeni és utólagos elszámolás terhe mellett lehetett felhasználni. Csábító volt az a gondolat is, hogy a gyűjtéssel és az azt kísérő propaganda-hadjárattal valamiféle „nemzeti egységet" lehet a kormány és a közel húsz éve hirdetett revíziót végre megvalósító miniszterelnök mögé szervezni, pótolva így a hiányzó társadalmi-politikai bázist. Nem volt közömbös az sem, hogy leszereljék azokat az erőket, melyek mindenáron való, fegyveres és teljes revíziót követeltek, nemegyszer utcai tüntetések formájában. Annál is kényesebb probléma volt ez, mert a tüntetők végeredményben a közel húszéves „mindent vissza" kormányzati propagandának megfelelően cselekedtek, ráadásul soraikban gyakorta társadalmi előkelőségek, papok is voltak.50 Imrédy és Teleki lecsendesítésükre mozgósította a Fiatal Magyarság Szövetséget, 48 Bár a községi jegyzők mellé — ahogy arról már szó esett — kineveztek szociális titkárokat, azok a legtöbbször a korábbi szellemi szükségmunkások irodai kisegítő-tevékenységét folytatták tovább (mert a jegyző erre utasította őket), a szociális feladatok végzését pedig az erre képesítéssel, de többnyire érzékkel sem bíró (egyebek mellett az adóügyeket is intéző, és ezért épp a legszegényebbek körében általában népszerűtlen) jegyző végezte. Tegzes László: Mit várhatunk a szociális titkároktól? Fiatal Magyarság, 1938. december 22. 207-208; december 29. 214. H. Gy.: Szociális titkár vagy közigazgatási kisegítő? Uo, 1939. január 5. 5-6. Szirbik István: A szociális titkárok helyzete. Uo„ 1939. február 16. 55. Soproni Elek: A szociális közigazgatás szervezete a községekben, járásokban és törvényhatóságokban. In: A magyar szociálpolitika feladatai. A vármegyei szociális tanácsadók és közjóléti előadók pécsi országos szociálpolitikai értekezletén elhangzott előadások. Kultúra, Pécs, 1939. I. köt. 190; Gádoros Miklós, im. 64; Jákob Konrád: Papírigazgatás helyett szociális életigazgatást. A Községi Jegyzők Országos Egyesületének kiadása; Sárpilis-Budapest, 1940. 49 Jó példa erre, hogy Keresztes-Fischer Ferenc az 1938. december 6-i minisztertanácson az évek óta csökkenő ínségmunka-kiadások 4.5 millió pengőre való visszaemelését indítványozta, többek közt azzal indokolva a kérést, hogy a Magyar a Magyarért Mozgalom gyűjtése óta kimerült a társadalom adakozóképessége. Anniik ellenére, hogy érvei helytállók voltak — a községekben az egy munkanélkülire eső évi költség nem érte el az öt és fél pengőt — végül csak 4 millió pengős költségkeretet hagytak jóvá 1939-re. (MOL. K-27. 198. dob.) 50 Hámori Péter: Kísérlet... im. 72. Íj.