Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Majoros István: A lengyel-szovjet háború. Wrangel és a francia külpolitika 1920-ban III/533
A LENGYEL-SZOVJET HÁBORÚ ÉS A FRANCIA KÜLPOLITIKA 565 legjobban Japán és az Egyesült Államok rivalizálása kompromittálta Szibériában, de Oroszország más területein sem volt jobb a helyzet. Az amerikaiakat Gyenyikin nem érdekelte, Anglia pedig ellenséges volt Wrangellel szemben. Az egyedül maradt Franciaország pedig nem tudta hatékonyan támogatni őt, ezért elbukott. Ennek várható következménye a dokumentum szerint az, hogy a németek megpróbálják módosítani a versailles-i szerződést, s ennek megvalósítása főleg Európa keleti részén várható. Elsősorban azért, mert ha Felső-Szilézia Lengyelországhoz kerül, gazdaságilag összeomlik Németország, Danzig pedig kettévágja és elválasztja az oroszoktól. Lengyelország azért is gondot jelent, mert túlzó követelései felerősítették az oroszok neheztelését, emiatt egy Lengyelország elleni háborúra nem lesz nehéz ürügyet találniuk, s ez még népszerű is lesz Oroszországban. Németország pedig azzal az ürüggyel, hogy védeni akarja magát a bolsevik veszéllyel szemben, esetleg bevonul Lengyelországba, s ekkor vetődik majd fel az a kérdés, hogy Németország a bolsevizmus ellen kössön szövetséget az antanttal, vagy a bolsevizmussal szövetkezzen a nyugati hatalmak ellen. Mindkét esetben Németország a nyerő. A bolsevizmus ellen nemcsak azért, mert katonailag erősebb, hanem azért is, mert ez a háború nemzeti ügy lesz Németországban, mivel kompenzálhatja magát Kelet-Európában, s az oroszok felszabadítóként fogadhatják. Egy ilyen helyzetben aztán a szövetségesektől azt követelhet, amit akar. Ha pedig az antant katonailag közbelép, Németország vagy behódol, ahogy ezt már többször tette, vagy újra kezdi a háborút szövetségben Szovjet-Oroszországgal. S ebben az esetben minden lehetséges, mivel Moszkva és Törökország szövetsége a bolsevik hatalom rugalmasságát mutatja, azaz nem akarja szovjetizálni, s így a németeknek sem kell tartani ettől a veszélytől. Ráadásul a Vörös Hadsereg fegyelmezett, s mindkét félnek érdeke, hogy megtörje Franciaország politikai és katonai erejét. Igaz, a francia csapatok létszáma nagyobb, mint a németeké, de ez esetben az a kérdés vetődik fel, hogy egy ilyen háború Franciaországban lesz-e olyan népszerű, mint a németeknél. Egy biztos, háború esetén Franciaországnak hatalmas politikai nehézségeket kell majd leküzdenie, mert a politikai pártok mindenáron békét akarnak; mert Párizs nem lehet biztos a szövetségeseiben, mivel Anglia ellenezni fogja Franciaország katonai fellépését. A dokumentum szerzője mindebből azt vonja le: számítani kell arra, hogy Szovjet-Oroszország megtámadja Lengyelországot, s ennek Németországra gyakorolt hatását is figyelembe kell venni. Ebben a helyzetben Párizsnak fontolóra kell vennie, hogy Anglia egyetértésével valamilyen rendezést készít elő Németországgal akár a versailles-i szerződés módosítása árán is. A németek lojalitása bizonyos lengyel érdekek feláldozásával érhető el. S ha Németország egységét elismerték, nem rombolták le úgy, ahogy ezt Ausztriával tették, akkor nem logikus Danzig oldaláról egy korridorral kettévágni területét, elvenni tőle Felső-Szilézia szenét, amely gazdasági létéhez éppúgy szükséges, mint a békeszerződésben leírt kötelezettségeinek teljesítéséhez. Németország önkéntesen soha nem fogja alávetni magát a szerződés ezen kitételeinek, Lengyelország pedig egymagában túl gyenge ahhoz, hogy megvédje a békeszerződés pontjait. A tapasztalat egyébként már is azt bizonyítja, hogy Közép-Európa rossz hangulatának fő oka Lengyelország mértéktelen megnagyobbodása, mert az általa elért előnyök nem felelnek meg erejének. S ha Franciaország nem garantálja tá-
