Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Majoros István: A lengyel-szovjet háború. Wrangel és a francia külpolitika 1920-ban III/533
A LENGYEL-SZOVJET HÁBORÚ ÉS A FRANCIA KÜLPOLITIKA 553 hadianyag hiányzik. Francia és angol eredetű fegyvereit még Kolcsaktól és Gyenyikintől szerezte, ezek azonban gyorsan elhasználódnak, s a lőszerrel való utánpótlás biztosítása nem könnyű, mivel az orosz hadiüzemek nem termelnek. Valami fegyverzet Németországból érkezhet Litvánián keresztül, a vasúti közlekedés azonban rossz, ezért a hadsereg minél messzebb kerül bázisától, támadási esélyei annál rosszabbak. A Vörös Hadsereg erejét azonban növelte a Komintern kampánya a lengyelek s az európai munkások megnyeréséért. A katonákat pszichikailag is erősítették annak sulykolásával, hogy az európai proletariátus a szovjetek oldalán áll, Lengyelország elszigetelődött, s a parasztok, munkások a szovjetek megérkezésétől földosztást, társadalmi igazságosságot várnak.91 Úgy tűnt, a szovjet remények valóra válnak. A Vörös Hadsereg két irányból támadott. A déli front — a 12. és a 14. hadsereg, valamint Bugyonnij 1. Lovashadserege — Jegorov parancsnoksága alatt Lublinon át akart Varsóba eljutni. A Tuhacsevszkij vezette északnyugati front — a 3. 4. 15. 16. Hadsereg s a 3. Lovashadtest — Belorusszián, Minszken át szintén a lengyel fővárosba igyekezett.92 A szovjet rádióadásokat megfejtve a lengyelek megtudták, hogy a Vörös Hadsereg a Varsó elleni támadást augusztus 14-re tervezi. Közben készült a lengyel ellentámadási terv, amelyet a főparancsnokság augusztus 6-án tett közzé. A lengyel hadvezetés az északnyugati frontra csoportosította az erőket, hogy a Visztula jobb partján, az Orzyc és a Narew folyók mentén, Pultusk térségében kényszerítse ütközetre a szovjeteket. A déli frontot, mindenekelőtt Lvov térségét és az ottani olajkutakat viszont minimális erőkkel, gyakorlatilag egy hadsereggel védték, így az agusztus 6-i parancs magában rejtette azt a veszélyt, hogy Lvov és környéke Bugyonnij és a 14. szovjet hadsereg kezébe kerül. A lengyel vezetés azonban úgy vélte, ezt a veszélyt a román hadsereg közelsége csökkentheti, mert Románia a lengyel-szovjet háborúban való semlegessége ellenére sem nézte volna tétlenül a határai felé közeledő Vörös Hadsereget.93 A Visztula menti csata végül augusztus 13-án délután kezdődött, s a szovjet erők 13 km-re megközelítették Varsót. A lengyel ellentámadást Sikorski 5. Hadserege indította 14-én, s másnap morális értékű győzelmet aratott a Wkra folyónál. Augusztus 17-én este a lengyel hadvezetés a rádióból tudta meg, hogy a 17. és a 3. szovjet hadsereg felhagyott a Varsó elleni támadással, s megkezdte visszavonulását északkeleti irányba. Augusztus 19-én a lengyelek kezébe került Breszt-Litovszk, 23-án Bialystok. Szeptemberben a szovjet erők a Nyemen folyónál is vereséget szenvedtek.94 A lengyelek a Varsó előtti ütközetben 66 ezer hadifoglyot, 231 ágyút, 1023 géppuskát zsákmányoltak. Az elitnek tartott 4. szovjet hadsereget szétverték, s megmaradt erői Kelet-Poroszországban kerestek menedéket.95 91 Goyet: 52-53. Sikorski: 308-309. 92 Venner: 232. 93 Sikorski: 52-59. Goyet·. 43. 94 A katonai helyzet a szovjet-lengyel béketárgyalásokat is befolyásolta. A Domski, helyettes külügyminiszter által vezetett delegáció augusztus 16-án érkezett Minszkbe, s másnap a tárgyalások megkezdődtek A szovjet fél a Kamenyev által még augusztus 11-én Londonnak átadott feltételeket tekintette a megbeszélések alapjának, amelyet azonban a lengyelek nem fogadtak el, ezért a tárgyalások augusztus 23-án megszakadtak, s csak szeptember 21-én kezdődtek újra Rigában, de már más katonai feltételek között. 95 Sikorski·. 300-301.
