Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Majoros István: A lengyel-szovjet háború. Wrangel és a francia külpolitika 1920-ban III/533
536 a német és az orosz hódító törekvéseket.8 Varsó kihasználta, hogy a három nagy fehér offenzíva9 miatt a szovjethatalom nehéz helyzetbe került az 1919-es esztendőben, s a már említett csendes háborúban a lengyelek áprilisban elfoglalták Vilnót, augusztus elején pedig Minszket, s 1919 őszére a szovjet-lengyel front a Berezina folyónál húzódott. Ezzel egyrészt a megvalósuláshoz közeledtek a már említett célok, miközben a szövetséges hatalmakat kész tények elé akarták állítani, s elfogadtatni velük a nagy Lengyelország tervét. A szovjet sebezhetőség kihasználása azonban kétélű fegyver volt, mert a fehérek esetleges győzelme az önálló Lengyelországot is veszélyeztette. Gyenyikin jelszava, „Oroszország nagy, egyesült és oszthatatlan /esz"10 nem sok jót ígért sem a lengyeleknek, sem más, autonómiára vagy függetlenségre törekvő nemzetiségnek. Ezért amikor Gyenyikin felhívásban fordult az antanthoz segítségért, és Románia valamint Lengyelország beavatkozását kérte, a lengyelek valóban indítottak offenzívát a bolsevikok ellen, de nem Gyenyikin érdekében, hanem azért, hogy egykori lengyel területeket szerezzenek vissza, s azért is, hogy elősegítsék egy önálló Ukrajna létrejöttét.11 1919 október végén pedig Mikaszewicze vasútállomáson titkos tárgyalásokat kezdtek a szovjethatalommal. Ε tanácskozások során mindkét fél megfogalmazta egymással szembeni elképzeléseit, követeléseit, de Pilsudski célja alapvetően az volt, hogy támogassa a bolsevikok erőfeszítéseit a fehérek ellen.12 Ennek magyarázata abban keresendő, hogy 1919-ben Varsó semmiféle támogatást nem kapott elképzeléseihez, mert a lengyel kérdést és a keleti határok ügyét Londonban és Párizsban egyaránt egy nem bolsevik Oroszország lehetőségének rendelték alá, melyet elsősorban Gyenyikin offenzívájára alapoztak. Egy lengyel diplomata ezzel kapcsolatban azt is megfogalmazta Pilsudskinak, hogy Lengyelországot esetleg a Varsói Hercegség méretére fogják csökkenteni.1 3 Év végére azonban a szovjetellenes erők 8 Wandycz, Piotr S. : Soviet-Polish Relations 1917-1921, Harvard University Press, Cambridge, Massachusetts 1969. 95-98. Milioukov, Paul: La politique extérieure des Soviets, Librairie général de droit et de jurisprudence, Paris 1936. 71. Karski: 47. Komarnicki, Titus: Rebirth of the Polish Republic. A Study in the Diplomatic History of Europe 1914-1920, William Heinemann LTD, Melbourne, London, Toronto, 1957. 568. 9 Kolcsak márciusban nyitott frontot az Uraiból a Volga irányába. Gyenyikin Moszkva felé júniusban indított támadást a Kijev és Caricin közti mintegy 700 km-es szakaszon. Szeptemberben pedig Jugyenyics támadott a balti államokból, hogy elfoglalja Petrográdot. Werth, Nicolas: Histoire de l'Union soviétique. De l'empire russe à la Communauté des États indépendants 1900-1991, PUE Paris 1992. 154-155. 10 Werth: 155. 11 Service Historique de la Marine (SHM) Série Ab vol. 35. Comte rendu mensuel des opérations des Armées Alliés en Orient, N° 995/3. Constantinople, 1er février 1920. A dokumentum szerint se a románok, se a lengyelek nem akartak nagy Oroszországot, inkább egy kis Ukrajna létrejöttében voltak érdekeltek. Odessza régiójában az angolok is szívesen láttak volna egy ukrán hatalmat, a németek pedig arról álmodtak, hogy Ukrajna trónjára egy német herceg kerül. 12 Varsót Mieczystaw Birnbaum hadnagy és Ignacy Boerner kapitány, Pilsudski bizalmasa, az orosz felet Julian Marchlewski, Lenin személyes megbízottja képviselte. Kennan, George F.: La Russie soviétique et l'Occident. Quarante année d'histoire, Calmann-Lévy, Paris 1962. 163. Wandycz: 137-139. Szemusin Dmitrij: Alba Ruthenia Belorusszia rövid története, Poszt Szovjet Füzetek, Budapest, 1996. 55-56. 13 1919-ben a lengyel diplomácia felvetette azt az elképzelést, hogy Oroszországot lengyel segítséggel szabadítsák meg a bolsevikoktól. Lloyd George a hatalmas költségek miatt, Clemenceau pedig azért ellenezte, mert egy Moszkva elleni lengyel támadás az összes oroszt Varsó ellen fordította volna. Ezért amikor Paderewski 1919 szeptemberében Londonban és Párizsban tárgyalt, azt tapasztalta, hogy mindenki Gyenyikinben bízott. Wandycz: 132-133.
