Századok – 2001

FOLYÓIRATSZEMLE - Hammer; Carl I.: Az oxfordi mártírok Oxfordban: a helyi történetírás képe szenvedéseikről; és emlékezetük II/528

528 FOLYÓIRATSZEMLE rületi megoszlását mutatja be a két említett időintervallumban 4 régió szerint: észak, közép, dél, Itálián kívüli. A legerősebb a közép-itália csoport, a legkisebb az Itálián kívüli, külön érdekesség, hogy 1444-ben számos magyar járt Pistoiaban. Az eltérő számoknak földrajzi magyarázata van - állapítja meg a szerző, ui. Közép-Itáliából jóval több zarándok kívánt eljutni Pistoian keresztül Compostellaba, mint északról és délről, ahonnét más, egyszerűbb, olcsóbb út is vezetett a különböző zarándokhelyekre. A szerző ezután behatóan megvizsgálja a contado-n belüli területi különbségeket, régiókat, amely alapján úgy tűnik, az itteni zarándokok közel felét csupán nyolc nagyobb közösség adta, a többi egyenlőtlenül oszlik meg. Ennek oka sokszor, véli a szerző, a politikai körülmények átrendeződésében keresendő, pl. ilyen lehetett a Cancellierik és a Panciatichik hatalmi harca a területért 1401-1402-ben, amely még a contado és az anyaváros kapcsolatában is jelentős (negatív) változásokat hozott. A szerző megítélése szerint az egyes zarándokok bemutatása nagy nehézségekbe ütközik, hiszen a név alapján történő regisztráció ellenére sem lehet mindig pontosan azonosítani egyes személyeket, még akkor sem, ha a bejegyzésben közel azonos nevek szerepelnek. Ennél érdekesebb annak a vizsgálata, hogy, úgymond, voltak-e visszatérő zarándokok. Bizonyos személyek esetében ez fennáll, de általános gyakorlatról ebben az esetben nem beszélhetünk. A legtöbb esetben három, maximum négy alkalommal fordul meg egy-egy zarándok Pistoiaban (pl. Chorsino Cheli da Casore del Monte, Bartolomeo Borgesi da Montale). Összefoglalva, Diana Webb munkája a forrás, az Opera alapos kiaknázásával elsősorban annak belső tartalmát elemezte újszerű megközelítéssel. Vizsgálatai módot adtak arra, hogy képet nyerhessünk a pistoiai zarándokhelyen megforduló zarándokok számáról, származási-területi megoszlásukról, a zarándokhely vonzáskörzetéről. Journal of Ecclesiastical History 50 (1999) pp. 207-234. KG. Carl I. Hammer AZ OXFORDI MÁRTÍROK OXFORDBAN: A HELYI TÖRTÉNETÍRÁS KÉPE SZENVEDÉSEIKRŐL, ÉS EMLÉKEZETÜK A szerző az 1554-ben elfogott, majd 1555-ben és 1556-ban kivégzett két anglikán egyházfő, Thomas Cranmer, Canterbury érsek és Nicholas Ridley londoni püspök perének és halálának körülményeit, ill. az eseményeknek a helyi történetírásra gyakorolt hatását ('oxfordi mártírok') mutatja be. Hammer elsőként a két főpap mártírságának körülményeit, eseményeit mutatja be röviden, Stuart Mária uralkodása, s az azt jellemző katolikus visszarendeződés alatt, amelynek során mintegy kétszáz egyházi személyiséget végeztek ki az anglikán egyház tagjai közül. A két főpap ítéletét 1554. április 20-án hirdették ki, majd hosszabb rabság után Ridley-t 1555. október 16-án, Cranmert pedig 1556. március 21-én végezték ki. Az események legfontosabb forrása John Foxe híres Acts and monuments című, a vértanúknak emléket állító műve. Maga Foxe is Oxfordban tevékenykedett, előbb a Brasenose, utóbb a Magdalen College tagjaként. Művével emléket kívánt állítani a mártíroknak, köztük az itt említett ún. „oxfordi mártírok"-nak. Később, Erzsébet uralkodása idején a templomokban művét a Biblia mellé helyezték a hívők okulására. A szerző elsőként Nicholas Ridley londoni püspök végnapjait mutatja be az olvasóknak. 1554 áprilisától házi őrizetbe került, Edmund Irish házában raboskodott. Hammer, Foxe adatai alapján, ill. Ridley levelei alapján rajzolja meg azt a viszonyt, ami Ridley ill. Edmund Irish, valamint annak felesége Margaret Irish között kialakult. Elsősorban ez utóbbi személyt tartja meghatározónak. Foxe úgy állítja be, részben Ridley levelei alapján, mint aki állandóan gyötörte a későbbi mártírt, aki kísérletet tett a püspök megtörésére, amely korábban kudarchoz vezetett. Fanatikus vallásosságával kínozta a gyötrődő Ridleyt, s ebben a Ridley-vel szemben emberségesen viselkedő férj, Edmund sem akadályozta meg - állítja Foxe. Hammer, bár elfogadja, hogy Edmund alárendelt szerepet játszott feleségével szemben, eseti szerepet tulajdonít Margaret Irishnak, akit szerint csak Foxe „feketített be" ennyire, hogy még jobban kiemelhesse Ridley mártíromságát. Hammer inkább az Irish család összeköttetéseire koncentrál, bemutatja Edmund Irish karrierrjét. 1543-1544-ben lett Oxford polgármestere, s ezt a tisztét folyamatosan 1554/1555-ig betöltötte, amely már a negyedik ciklus volt. Nyilvánvalóan ennek lehetett szerepe abban, hogy rábízták Ridley őrizetét. Hammer ezen felül részletesen is bemutatja, milyen kapcsolatokkal rendelkezett ő maga, ill. Margaret Irish a városban, elsősorban az egyetemen. Ezeket tartja meghatározónak, hiszen a Ridley megtörésére tett kísérletek is elsősorban királyi tisztviselőknek tulajdoníthatók. Olyan szemé-