Századok – 2001

MÚLTUNK KRITIKUS KÉRDÉSEI - Kristó Gyula: Modellváltás a 13. században II/473

487 MÚLTUNK KRITIKUS KÉRDÉSEI versbe, Attilával Szent Istvánt állítva szembe: „Míg Attila állt fölötte, / a magyar nép egyedül / a zsarnok igáját nyögte / ész nélkül és hitetlenül. / De István uralkodása / dicső fordulót hozott, / jelzi egy szó megtoldása: gaz igazra változott" (Weöres Sándor fordítása). Kézai ugyanakkor egy történeti utópiát is felvázolt, a királyi hatalom és a köznemesség szövetségét báróellenes éllel. Ez arra mutat, hogy élt a társadalomban a lehanyatlott királyi hatalom megerősítésének vágya. Élt ez természetesen a korszak két uralkodójában is. Erre mutat, hogy mind ÍV László, mind III. András rendi típusú kormányzás bevezetésére tett kísérletet. A gondolati csíra külországból, Észak-Itáliából származott, magyarországi exportjában a felső klérus Itáliában tanult tagjai játszottak döntő szerepet. Ez a király szövetségeseinek egy táborba való felsorakozását jelentette olyan kompromisszum árán, hogy a király részeltette a főpapokon kívül a nemeseket, illetve azok választott képviselőit is a hatalomból. Ennek az államkormányzati reformnak határozott báróellenes éle volt. Valójában azonban számottevő hatást a hazai valóságra nem gyakorolt, lombikban lefolytatott kísérletnek tekinthető, amelyik érdemben a társadalmi és állami élet fejlődésének irányvonalát nem volt képes módosítani. A már vázolt társadalmi csoportokon kívül mindkét uralkodó erőfeszítéseket tett egy-egy hazai etnikum megnyerésére hatalmi bázisának növelése érdekében. Kun László király természetesen erre a szerepkörre véreit, a kunokat választotta ki (akikkel azonban mégis fegyveres leszámolásra kényszerült, világosan jelezve ezzel, hogy mennyire nem az uralkodó szabott ekkor már irányt a fejleményeknek), III. András pedig a szászokat. Hogy a két utolsó Árpád-házi királyban mennyire élt az igény, hogy ténylegesen kormányozhassák országukat, egy-egy epizód jól mutatja. IV László azt vágta oda a klérus vezető képviselőjének, hogy a maga számára ő a törvény, III. András törvényes királyként való tiszteletének pedig 1298-ban törvénycikket kellett szentelni. Minden tisztességes szándékuk (és ehhez olykor rosszul megválasztott eszközeik) ellenére Magyarország a 13. század utolsó évére a felbomlás állapotába jutott. III. András az új évszázad első napjaiban, 1301. január 14-én meghalt, vele a magyar népet és országát 450 éve uralkodó dinasztia kihalt. A 13. század véget ért.