Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Varga János: Utolsó kísérlet a román-magyar megegyezésre 1849 nyarán I/33
44 VARGA JÁNOS tette, hogy rendelet vagy a nemzetgyűlés elé terjesztendő külön törvények útján teljesítse „különösen a románok és ráczok" jogszerű kívánatait és orvosolja sérelmeiket, végül: a nemzet nevében bocsásson meg mindazoknak, akik az általa kitűzendő határidőig fegyvereiket és a függetlenségi esküt leteszik. Az első variánst a képviselők július 26-i ugyancsak zárt ülésükön, a július 23-i tanácskozáson kialakult véleményükkel szemben, elvetették, mert feltehetően még a kérdés elrendezésének pártolói is rájöttek arra, hogy a kormány — felhatalmazása esetén — túl szélesen vonhatja meg a nemzetiségeknek biztosítandó jogok körét.3 9 Egy másik, felidézésre kívánkozó mozzanat az, hogy a Ház társadalmi vonatkozásban demokratikusabbaknak tekinthető, ugyanakkor a nemzetiségek irányában szűkebb keblű tagjai a feudális maradványok megszüntetését, azaz a jobbágyfelszabadítás hatályának kiterjesztését tárgyazó törvényjavaslatot kísérelték meg a nemzetiségivel szemben kijátszani, annak adva elsőbbséget, az utóbbi napirendre vételét elodázni. Joggal hivatkozhattak arra, hogy annak előterjesztését megalakulását követően maga a kormány minősítette legelső feladatának; hogy 39 Mindkét előterjesztést (ld. MOL, Szemere Bertalan miniszteri iratai 1848/49. Jelzet nélkül.) Szemere saját kezűleg fogalmazta. A hosszabb tervezet alapjául a Projet szolgált, de kidolgozásával Szemere — filológiailag bizonyíthatóan — hasznosította azt a javaslatot is, amelyet jún. 22-én egy névtelen —· a jelek szerint egy magyarokhoz húzó román — terjesztett elő a Honvédelmi Bizottmánynak (lelőhely: MOL, OHB, Általános iratok 1849:8464). A Ház júl. 25-i üléséről is Szemere adott a távollevő Kossuthnak rövid tájékoztatást. Ebben — tervezeteinek ellenzőire utalva — kárhoztatta a — szerinte — „gyámság alá való" Ház nemzetvesztő rövidlátását és politikai vakságát, de — nem is alaptalanul — abban a reményben, hogy Batthyány segítségével sikerült a véleményeken ,jó nagyot" csavarintania. (Ld, MOL, Szemere iratai [R. 190] 2. cs. 4. t. - Az ülés lefolyását és eredményét ugyanezen a napon részletesebben örökítette meg naplójában Hunfalvy.) - Ezen az ülésen egyébként a miniszterelnök — eleget téve Beöthy elhangzó interpellációjának — ismertette a Project-et és hangsúlyozta: „Úgy voltak e pontok szerkesztve, hogy többet adnunk az ország státusegységének feláldozása nélkül nem lehetett, kevesebbet pedig nem tartottunk kielégítőnek." (Vö. Szilágyi Sándor i. m. 52-54.) Ezt Szemere a júl. 28-i nyílt ülésen elhangzott előadói beszédében is szükségesnek tartotta hangsúlyozni. Július 26-án, ugyancsak zárt ülésen, miután a képviselők a részletes tervezet nyilvános megtárgyalása mellett döntöttek, hozzáfogtak azon elvek megtárgyalásához, amelyeket a hozandó törvény preambulába, annak indoklásaként szükséges lesz bevenni, a júl. 27-i, szintén zárt összejövetelen pedig látszólag meg is állapodtak róluk. Ekkor azonban Angyal Pál képviselő váratlanul azzal az indítvánnyal állt elő, hogy most és általánosságban szavazzanak a miniszterelnök tervezetének elvi elfogadásáról vagy elvetéséről; egyúttal — mintegy az alaphangot adva meg — kijelentette: ő a javaslat ellen fog voksolni, mert nem akarja, hogy „a magyar maga ássa alá nemzetiségét". Felszólalását a Ház — Hunfalvy feljegyzése szerint — „roppant tetszéssel fogadta". Mivel az ellenzék vezére: Nyáry Pál ugyancsak a munkálat elvetéséért szállt síkra, már úgy látszott, hogy az a képviselők ingadozása miatt, akik „a békepontok vagy elvek" hivatalos megtárgyalását most éppen mellőzni akarták, egyhamar nem kerül a nemzetgyűlés napirendjére. (Minderre ld. Hunfalvy naplójának júl. 27-i bejegyzését.) A kormány azonban — számítva azon képviselők támogatására, akik a nemzeti kérdés rendezését elodázhatatlannak tartották (Hunfalvy külön kérte Batthyány és Horváth minisztereket a törvénytervezet hivatalos előterjesztésére) — ezúttal nem tágított. A júl. 28-i nyílt ülés megnyitása után Almásy házelnök bejelentette: „a miniszterelnöknek lesz előadása". És.Szemere — a habozó többséget színvallásra bírni és elhatározó döntés elé állítani akarva — napirendre tűzette javaslatát, a Ház elsöprő többsége — lehet, hogy sóhajtással — túllépve önmaga kétségein és a kisebbség továbbtartó ellenállásán, igennel szavazott reá. (Szemere azon július 29-i levelében, amellyel a Ház e határozatot megküldte Fülep Lipót kormánybiztosnak, így ír: ,;Nagy vita volt ugyan felette a titkos ülésben, de... nyílt ülésben 9/10 rész mellette szavazott." - A levél fogalmazványa: MOL, BM, Elnöki ir. 1849:617.)
