Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Pálosfalvi Tamás: Vitovec János. Egy zsoldoskarrier a 15. századi Magyarországon II/429
EGY ZSOLDOSKARRIER A 15. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 455 esztendővel korábban III. Frigyesnek adott el, van azonban néhány jelentős különbség. A legfontosabb mindenekelőtt, hogy a május 8-i oklevélbe belefoglalták Zágráb városát, amelyet, mint láttuk, még V László visszavett közvetlen királyi ellenőrzés alá, és amely fölött Ciliéi özvegye semmiféle joghatósággal nem rendelkezett. Bekerült az adásvételbe Vinica, amelyet Rakonokkal együtt Ciliéi kötött le a feleségének, és Varasd jövedelmeinek fele helyett maga a város és a vár képezte az adásvétel tárgyát. Megemlítendő még, hogy időközben Kővár szerepét Kapronca vette át, és hozzá csatolták a lerombolt vár tartozékait. Első látásra nincs okunk meglepődni azon, hogy a magára maradt özvegy, aki sehonnan sem várhatott segítséget birtokai védelméhez,15 2 végül viszonylag tisztességes összeg fejében lemondott birtokairól annak az embernek a javára, akivel szemben egyébként sem volt esélye a győzelemre. Egy másik adatunk azonban azt bizonyítja, hogy szó sem volt spontán lemondásról. 1461. május 13-án a csázmai káptalan felháborodott képviselői jelentek meg a pozsegai káptalan előtt, amellyel írásba foglaltatták tiltakozásukat. Eszerint Vitovec János szlavón bán talpig vasba öltözött hadseregével, amelyet úgy állított fel, mintha ütközetre készülne, „nem szelíd fejedelem (!) és bíró vagy bán módjára, amely hivatal őt arra kötelezné, hogy a béke és igazság gyámja és védelmezője legyen, hanem kegyetlen ellenség gyanánt"15 3 a káptalanra tört,15 4 és erőszakkal összeterelte a kanonokokat arra a titkos helyre, ahol azok gyűléseiket szokták tartani. Ekkor elővezette a magával hurcolt Brankovics Katalint, és kényszerítette a klerikusokat, hogy hallgassák végig az özvegy „spontán" bevallásait. Amikor ez megtörtént, szépen elővette a Katalin asszony bevallásai alapján a saját írnokai által jó előre kiállított okleveleket, és a kanonokokkal annak rendje és módja szerint megpecsételtette azokat, ellenállásuk esetére a káptalani birtokok elkobzásával fenyegetve a derék klerikusokat. Ezek az oklevelek voltak hivatva tanúsítani, hogy Ciliéi özvegye az összes birtokát, bármilyen címen jutottak is a kezére, Vitovecre ruházta. Ilyen sajátosan értelmezte János gróf a két fél szabad akaratán alapuló adásvételi szerződéseket. Nem csoda, hogy a szegény csázmai kanonokok, akik a helyszínen érthető módon nem mertek ellenállni, még napokkal később is alig találtak szavakat sérelmeik leírására.15 5 A káptalani tiltakozás fényében nyugodtan kijelenthetjük, hogy Brankovics Katalin fentebb idézett, 1461. május 8-i oklevele sem spontán elhatározásból ke-152 Időközben a maradék Szerbia is megszűnt létezni; a fivére, István, akinek a nevében eljár, már 1461. elején Albániába menekült (Thallóczy Lajos·. Bosnyák és szerb élet- s nemzedékrajzi tanulmányok. Bp. 1909. — a továbbiakban: Thallóczy·. Bosnyák — 60.). Frigyest pedig a fivére, Albert herceg által vezetett koalíció szorongatta. 153 DL 107153: „...non ut mansuetus princeps regnique justiciarius sew banus de cuius esse deberet officio tum pacis fore(...) tutoremque iusticie atque defensorem, verum duri hostis adinstar..." 154 Sajnos pont az incidens dátuma van takarva a fényképen. 155 Az okleveleket „contra eiusdem capituli prerogativam libertatemque et emonitatem (!) ecclesie prenotate, indito... eisdem tum personarum dispendii tumque rerum et bonorum tarn propriorum quam ecclesie amissionis metu et pavore tirannide inhumana et feroci sevicia sigillare debuisse malignanter sathaniceque angariasset nephanda sua potencia mediante in eorum ecclesieque ipsorum jurium inenarrabilem preiudicium detrimentumque et scandalum permaximum iniuriamque et displicenciam predicti domini nostri regis necnon eius sacre corone consequenterque dominorum prelatorum, baronum et procerum regni sui universorum precipuos et manifestas..."
