Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Pálosfalvi Tamás: Vitovec János. Egy zsoldoskarrier a 15. századi Magyarországon II/429
EGY ZSOLDOSKARRIER A 15. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 453 ezúttal a görzi gróftól elfoglalandó Lienz városát és várát ígérte neki a grófi címmel.14 0 Egy nappal később aztán, december 16-án, már a zagorjei grófságot helyezte kilátásba telhetetlen tanácsosa számára.14 1 Emellett felhatalmazta, hogy a kormányzása alatt lévő (szlavón) bánság területén mindazokat az uradalmakat, amelyek nem őt illetik örökletesen, magához váltsa, és a továbbiakban (amíg Frigyes mint magyar király ki nem váltja azokat!) maga birtokolja őket.14 2 A szóban forgó uradalmak azok az egykori Cillei-várak voltak, amelyek nem háramlottak a magyar koronára, s így Brankovics Katalin kezén maradtak. Ezzel az intézkedéssel Vitovec gyakorlatilag teljhatalmat kapott Szlavóniában, és, mint látni fogjuk, a maga sajátos értelmezése szerint élt is teljhatalmával. Meg kell jegyezni, hogy a ravasz zsoldosvezér rendkívül körültekintően járt el, hiszen minden eshetőségre bebiztosította magát. A császári kegyek egy része ugyan csak ígéret volt, de ez Vitovecet aligha zavarta: ő az ígéretek megvalósítását szerette maga intézni. Vitovec alighanem már ekkor szívesen hozzálátott volna szlavóniai „birodalmának" kiépítéséhez, előbb azonban a Frigyessel kötött megállapodásának megfelelően teljesítenie kellett a császári adományok fejében vállalt kötelességét. János görzi gróf ugyanis nem mondott le a Cillei-örökség egy részének (az ortenburgi hagyatéknak) a megszerzéséről, és 1459 őszén Albert herceg (Frigyes fivére) nyílt, valamint Velence titkos támogatásával elfoglalta Ortenburgot és a többi vitatott várat.14 3 A császár Vitovecet küldte a rebellis gróf ellen, és a cseh vezér egy hónap leforgása alatt eleget tett feladatának. A pusarnitz-i fegyverszünet (1460. jan. 25.) értelmében János görzi gróf nemcsak Ortenburgot veszítette el, hanem saját birtokainak egy részét is, amelyek közül Lienz városát a hasonló nevű várral és tartozékaival Frigyes ígéretének megfelelően Vitovecre ruházta.144 Vitovec nem késlekedett a számla másik felének benyújtásával sem: Frigyes 1460. március 22-én őt és fiait a Cilleiek kihalásával megüresedett Zagorje grófjaivá tette, s megerősítette őket mindazon kiváltságokban, melyeket még 1459. novemberében adományozott nekik.145 Bár a görzi gróf nem nyugodott bele vereségébe, és Albert osztrák hercegen kívül Mátyás királytól is segítséget remélt Frigyes ellen,14 6 Vitovec a jelek szerint nem vett részt a konfliktus további lefolyásában, hanem visszatért Szlavóniába,14 7 hogy újdonsült kiváltságainak érvényt szerezzen. 140 Birk·. Urkunden-Auszüge 48. (364. sz.) 141 Birk: Urkunden-Auszüge 48. (365. sz.) 142 df 258252: „... das er all und yeglich herschafft und geslosser in der bemelten banschafft seiner Verwesung ligend, die im nicht erblich verseriben seinn, von den die sy in phannt oder saezeweis innhaben abgelesen und in sein gewaltsam pringen, auch die für solh summa darumb sy verseezt seinn innhaben mag an meniclichs irrung und hindernuss..." 143 Wiesflecker, Hermann: Die politische Entwicklung der Grafschaft Görz und ihr Erbfall an Österreich. MIÖG 56 (1948) 365. 144 Krones: Chronik 153. A várost és tartozékait később sógorának, Sigmund von Weispriachnak adta el, ami további bizonyíték amellett, hogy nem a Birodalom területén akart gyökeret ereszteni. Lienz salzburgi érseki hűbér volt, és Sigmund fivére, Burkhard hamarosan a salzburgi érseki székbe emelkedett. Heinig: Kaiser Friedrich 447. 145 Chmel, Joseph: Regesta chronologico-diplomatica Friderici IV Romanorum regis. Viennae 1838. (a továbbiakban: Chmel: Regesta) 3796. sz. 146 Wiesflecker: i. m. 366. 83. j. 147 L. a 135. jegyzetet.