Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Pálosfalvi Tamás: Vitovec János. Egy zsoldoskarrier a 15. századi Magyarországon II/429
450 PÁLOSFALVI TAMÁS ismét kapcsolatot keresett a Mátyás ellen szövetkező Garai Lászlóval és Újlaki Miklóssal, de az ügy részletei egyáltalán nem világosak. Lehet, hogy tényleg ez állt a letartóztatás hátterében, lehet, hogy Szilágyi a saját szakállára alkudozott Szerbiában, de az sem lehetetlen, hogy udvari intrikák áldozata lett. Az incidens mindenesetre nem maradt súlyos következmények nélkül. 1458. november 30-án, egy nappal azután, hogy a király Szegedre országgyűlést hirdetett, szakított Mátyással egyik legkitartóbb híve, Kanizsai László, akit egykor Hunyadi Lászlóval együtt vontak perbe Budán.122 Néhány nappal később, immár Szegeden követte példáját Vitovec János, aki annak rendje és módja szerint visszavonta a királynak tett hűségesküjét és elhagyta Mátyás udvarát.12 3 Közismert, hogy a szegedi országgyűlés dekrétumai, melyeket a király 1459. január 5-én szentesített, nem kedveztek a báróknak,12 4 az a tény azonban, hogy Kanizsai biztosan, Vitovec pedig valószínűleg január 5. előtt szakított Mátyással, arra utal, hogy a szakítás okát nem a dekrétumokban kell keresnünk. Valószínűbbnek tűnik, hogy Mátyás (illetve azok, akiknek tanácsára ekkor hallgatott), további változásokat akart a bárói hivatalok élén, illetve nem megfelelően jutalmazta bárói párthíveinek addigi helytállását. Kanizsai László alighanem az erdélyi vajdaságra áhítozott, amit az mutat, hogy a III. Frigyest magyar királlyá választók között vajdai címmel tűnik föl,125 s miután kibékült Mátyással, azonnal meg is kapta a vajdaságot.126 Meglehet, hogy Vitovec is nagyobb jutalomra számított, de az sem kizárt, hogy el akarták mozdítani a szlavón bánság éléről.12 7 Semmiképp sem tekinthető ugyanis véletlennek, hogy ekkortájt (talán éppen Szegeden) nevezik ki macsói bánná azt a Szentmártoni Nagy Simont, aki, mint láttuk, a Cillei-Vitovec páros egyik áldozata volt 1456-ban.12 8 Szentmártoni, bízva a közne-122 Kaprinai, Stephanus: Hungaria diplomatica temporibus Mathiae de Hunyad regis Hungáriáé. 1-2. Viennae 1767-1771. (A továbbiakban: Kaprinai: Dipl.) I. 295. 123 233405: Vitovec „... de Zegedino... a nobis discedens litteras suas difidatorias nobis miserat, et tandem domino Friderico Romanorum imperátori tunc inimico nostro adheserat et partem eius contra nos fovebat..." 124 Kubinyi András: i. m. (1. 115. j.) 218. 125 Kaprinai·. Dipl. 249. 126 Kaprinai: Dipl. 294. 127 Talán nem teljesen mellékes körülmény, hogy Vitéz János, akit Szilágyi kormányzó a bukásáért okolt, maga is szlavóniai származású volt, és így talán az érzelmeitől vezettetve adott rossz tanácsot uralkodójának. Nála jobban kevesen tudhatták, mit műveltek Szlavóniában a Cilleiek és Vitovec az elmúlt évtizedben. 128 Fügedi Erik·. A 15. századi magyar arisztokrácia mobilitása. Bp. 1970 115. Ezen a ponton kell kitérni egy különös forrásunkra, amely nem mentes az értelmezési nehézségektől. Arról a titkospecséttel megerősített, de méltóságsorral ellátott privilégiumról van szó, amelyet Bodó Miklós alkancellár állított ki Raguza számára a dátum szerint 1459. március 12-én (Gelcich József·. Ragusa és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. Bp. 1887 614-617.). Az oklevél méltóságsorát Fügedi Erik is felhasználta (i. h.), de sajátosan szelektív módon. Dombai Miklóst és Szokoli Pétert feltüntette ugyan a macsói bánok között, harmadik társukat viszont, aki nem más, mint Tamás István bosnyák király fia, nem szerepeltette archontológiájában. Ugyancsak „megfeledkezett" a két szlavón bánról: Szentgyörgyi Székely Tamásról és Vitovec Jánosról. Talán mondani sem kell, hogy ebben a formájában a méltóságsor nem felel meg az 1459. márciusi viszonyoknak. Megfelel viszont az 1458. decemberieknek, amikor a bosnyák király valóban megjelent a király szegedi táborában (ZW VI. 35.). A dolog tehát úgy festhetett, hogy a raguzai követek Szegeden kaptak Mátyástól egy titkospecsét alatt kiállított oklevelet, amelyhez később otthon maguk fabrikáltak egy méltóságsort,
