Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Pálosfalvi Tamás: Vitovec János. Egy zsoldoskarrier a 15. századi Magyarországon II/429
EGY ZSOLDOSKARRIER A 15. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 447 útját állta, és, elképesztő vakmerőséggel, immár másodszor próbálta foglyul ejteni magát a császárt, aki azonban ezúttal is egérutat nyert.10 1 Nem nehéz elképzelni az elképedést és haragot, amely Frigyest az incidens nyomán eltöltötte. Tenni azonban nem tudott semmit, mert a Ciliiben ejtett foglyok egy része legalább még mindig Vitovec hatalmában volt. Mással ugyanis nem lehet magyarázni, hogy a császár már néhány nappal a támadás után megbocsát hűtlen tanácsosának, mégpedig annak a Georg Ungnad-nak a közbenjárására, akinek fivére, Johann Ungnad Vitovec foglyai között volt.102 Az sem lehetetlen persze, hogy Vitovec ezúttal Mátyás (vagy inkább Szilágyi10 3 ) jóváhagyásával cselekedett, aki talán ezzel a vakmerő húzással akarta rákényszeríteni Frigyest a korona visszaadására.10 4 A feltételezést némiképp alátámasztja, hogy amidőn 1458. május 22-én Mátyás Vitovecnek adományozta a zagorjei ispánsághoz tartozó Oszterc, Lobor és Trakostyán várakat (azokat tehát, melyek valószínűleg már a birtokában voltak), ezt azzal indokolta, hogy amikor Vitovec bán „az elmúlt napokban" (superioribus diebus) a néhai László király megbízásából az ország határvidékeinek visszahódításáért és a szent korona visszaszerzéséért háborút viselt Frigyes császár ellen, az elfoglalta tőle in partibus Alamanie levő birtokait.10 5 A dolog nem teljesen világos, mert láttuk, hogy Vitovecnek Sternberg lerombolása (1457) óta nem voltak birtokai a birodalom területén, tehát nem is volt mit elvenni tőle. Valószínű, hogy a vakmerő zsoldosvezér egyszerűen túljárt a tapasztalatlan király eszén: úgy állította be az 1457-ben elszenvedett veszteségeit, mintha azok most, Mátyás szolgálata miatt érték volna, s gyorsan kárpótoltatta magát. Az új kormányzat Vitoveccel szembeni tapintatát (és realizmusát) bizonyítja, hogy olyan emberrel szemben állt Ciliéi egykori vezére mellé (certis et racionabilibus ex causis, mint az egyik oklevél mondja), mint Szentgyörgyi Székely Tamás vránai perjel, aki pedig az ifjú király rokona volt. Mi több, a perjelt arra utasította a frissen hazatért király, hogy működjön közre Vitoveccel a dalmáciai és horvátországi várak visszaszerzésében.106 Két héttel később, március 16-án pedig Zágráb polgárai kaptak olyan parancsot, hogy Vitovecen és emberein kívül senkit ne engedjenek ellenőrzés nélkül a városukba.10 7 A visszafoglalandó várak egyrészt a horvát báni honor tartozékai voltak, amelyek valószínűleg Tallóci Perkó halála után, a báni hivatal üresedése idején kerültek idegen kézre (kettőt, mint láttuk, maga Vitovec foglalt még el ura számára 1454-ben), másrészt egyéb, Cillei-familiárisok kezén maradt szlavóniai erősségek. Vitovec közreműködésének a királyi 101 MDE. I. 9.: ,fit dum diebus superioribus idem Jon intellexisset caesaream majestatem statuisse Viennam proficisci, se in itinere opposuit; ipsamque cepisset, nisi cum comeatu suo in terram Neustoth se contulisset." Figyelemre méltó, hogy Vitovecnek milyen pontos értesülései voltak a császári udvar mozgásáról. 102 Birk: Urkunden-Auszüge 28. 103 Mivel az incidens alig néhány nappal Mátyás Budára érkezése után történt, ez valószínűtlenné teszi Mátyás bármiféle előzetes jóváhagyását. Szilágyi esetében ez sokkal inkább elképzelhető. 104 Ezt a hipotézist erősíti a tény, hogy Vitovec a Bécsújhelyről Bécsbe induló császárt akarta foglyul ejteni, ami azt feltételezi, hogy Szlavóniából magyar területen keresztül vonult északra, és a sikertelen rajtaütés után oda is vonult vissza. 105 DF 233112. 106 Tkalcic: Monumenta 201. 107 Tkalcic: Monumenta 202.
