Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Pálosfalvi Tamás: Vitovec János. Egy zsoldoskarrier a 15. századi Magyarországon II/429
EGY ZSOLDOSKARRIER A 15. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 437 indítékait is ismerjük. Garignica valamikor a Pekrieké volt, de házasság révén és egyéb módokon más családok, köztük a hatalmaskodás résztvevői: Nagy Simon és a décsei Rohfiak is részt szereztek benne.3 3 Fejér Osvát úgy keveredett a dologba, hogy feleségül vette Pekri János özvegyét, Annát, János nővére, Suskó pedig a már említett Paschingar Kristóf felesége lett. Paschingar, és a dolog itt kezd érdekessé válni, Ciliéi Ulrik familiárisa volt, akit ura kérésére V László Szlavóniában honosított.3 4 Hatalmas támogatóval rendelkezett tehát, és ezt nem is hagyta kihasználatlanul. A felesége, Suskó asszony Ciliéi báni törvényszékén (minő véletlen) pert nyert a fivére, Pekri János ellen, s Ciliéi a pervesztestől a bírónak járó kétharmad címén háramlott garignicai részeket (teljesen törvénytelenül) Paschingarnak adományozta, majd adományát a királlyal megerősíttette.35 A birtok egy másik részét azonban még Suskó asszony előző félje, Goricai Márton3 6 zálogba adta; ezt Ciliéi magához váltotta, majd ugyancsak familiárisának adományozta 37 Az eljárás célját lehetetlen félreérteni: Ciliéi báni hatalmát és az udvarban élvezett korlátlan befolyását kihasználva játszotta át Garignicát Paschingar Kristófnak. Utóbbi ráadásul 1454-ben még arra is engedélyt kapott a királytól, hogy újdonsült birtokán kastélyt építhessen, azt, amelyet aztán 1456-ban elfoglaltak tőle.3 8 Ebben a helyzetben nemigen számíthattak jogorvoslatra azok, akik még igényt tartottak Garignicára, így maradt az erőszakos megoldás. Ha ezen az úton gondolták egyezségre kényszeríteni Paschingart, hát végzetesen tévedtek. Ekkor lépett ugyanis színre a rettegett vezér, Vitovec, aid megmaradt szemét, ha nem is Garignicára, de egy másik kastélyra, Kristallócra vetette. Hogy mi köze volt Kristallócnak az ügyhöz? Egyszerű a válasz: a felét még 1453-ban az a Szentmártoni Nagy Simon szerezte meg, aki a garignicai hatalmaskodást végrehajtotta.39 Szentmártoni rosszul tette, hogy felhívta magára Vitovec figyelmét, mert ezért a hibájáért frissen szerzett birtokának elvesztésével fizetett. Kihasználva, hogy az országot a török támadás tartotta félelemben, és Hunyadi János minden erejét Nándorfehérvár védelmének szervezése kötötte le, Vitovec előbb kiverte Szentmártonit és a társait Garignicából, visszaadta a kastélyt Paschingarnak, majd szabályos ostrommal Kristallócot is hatalmába kerítette. A forrásul szolgáló oklevél szerint Vitovec a Cilleiek és saját katonái mellett a szlavóniai nemesség fegyveres erejét is igénybe vette, ami arra utal, hogy, akárcsak 1445-ben, a Cilleiek és Vitovec ezúttal is a török támadás miatt mozgósított báni haderőt használták saját, nem ι kimondottan nemes céljaik elérésére.40 A zsoldosvezér ezúttal is legitimálni akarta foglalását, s törekvéséhez ismét megnyerte ura, Ciliéi Ulrik támogatását. Utóbbi 1455-ben visszaszerezte korlátlan befolyását az udvarban,41 és Hunyadi János 1456. augusztus 11-én bekövetkezett 33 Csánki, Dezső: Körösmegye a XV-ik században. Bp. 1893. (a továbbiakban: Csánki: Körös) 32. 34 DL 100623: V László Paschingart „regnicolam ipsius regni nostri Sclavonie" nyilvánítja. 35 DL 100623. 36 Ugyancsak Ciliéi familiárisa: DL 106973. 37 DL 100623. 38 Csánki: Körös 32. 2. j. 39 DL 103630, 100790. 40 DL 100653. 41 Elekes Lajos: Hunyadi. Bp. 1952. 433.
