Századok – 2001

KÖZLEMÉNYEK - Pálosfalvi Tamás: Vitovec János. Egy zsoldoskarrier a 15. századi Magyarországon II/429

Pálosfalvi Tamás: VTTOVEC JÁNOS Egy zsoldoskarrier a 15. századi Magyarországon 1. 1453. január 25-én a kapzsi rokona, III. Frigyes császár kezeiből nemrég kiszabadított V László király szigorú döntést hozott: megfosztotta névadó váruktól a Szlavóniában nagy múltra visszatekintő Grebeni atyafiság tagjait, név szerint Miklós fiát: Jánost, ill. ugyanezen Miklós időközben elhunyt másik fiának, Györgynek a leszármazottait, valamint a család másik ágához tartozó Loránd fia Hermannt (Miklós és Hermann unokatestvérek voltak).1 A döntésen első látásra nincs okunk meglepődni: nem a Grebeniek voltak az egyetlenek, akik az Albert király halála óta eltelt vérzivataros esztendők során vagyonukkal vagy annak egy részével fizettek rossz politikai döntéseikért, vagy estek áldozatul náluknál hatalmasabbak politikai játszmáinak. Ha azonban figyelmesebben szemügyre vesszük az ítélet indoklását, kiderül, hogy abban szó sem esik politikai természetű botlásokról, esetleg hűtlenségről. De mi is történt valójában az oklevél megszövegezője szerint? Az elmúlt „zavaros időkben" Grebeni Miklós fiai: György és János, patruelis frater-iík: Loránd fia Hermann „ördögi sugallatára és felbújtására, vagy inkább szerencsétlen gonoszságából, csalárd cinkosságával, valamint álnok és megátalkodott sugalmazására, amint arról szerte Szlavóniában beszélnek" {ex instinctu et persuasione dyabolica ymmo verius ex malignitate sinistra atque dolosa subordinacione necnon fraudulentissima ac nequissima confabulacione quondam Hermanni filii Lorandi de dicta Greben fratris videlicet eorundem patruelis prout per totum ipsum regnum nostrum Sclavonie exinde est vox publica atque fama), latrok és gonosztevők kezére adták Greben várát, akik közül az egyiket, Dombai Jánost a nevezett Hermann még a fiává is fogadta, hogy az így nagyobb biztonságban tudja elkövetni rettenetes gonosztetteit. Ezek a latrok aztán, befészkelvén magukat a várba, maguk mellé vették bennszülött és idegen cinkosaikat, és Szlavónia nemes és nemtelen lakosai, valamint egyházi személyek ellen „elmondhatatlan, isten és az emberek előtt is gyűlöletes" bűnöket követtek el: házakat rohantak meg és égettek föl, lakóikat fogolyként a várba hurcolták, ott sokakat megöltek, másokat megkínoztak, megcsonkítottak, raboltak, fosztogattak és sok más kegyetlenségre vetemedtek. A tartomány lakói, amikor már nem tudták tovább elviselni a nekik okozott rengeteg szenvedést, egyetemlegesen összegyűltek, és mivel az akkori bánnal, (Tallóci) Matkóval együtt belátták, hogy képtelenek magukat megvédeni (unacum quondam Mathkone tunc eorum bano se ab insul-1 DF 233116.