Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Zsoldos Attila: Karászi Sándor bán és utódai II/385
KARÁSZI SÁNDOR BÁN ÉS UTÓDAI 401 megőrizheti újonnan szerzett birtokát. A politikai széljárás megváltoztával ugyanis a korábbi érdemek könnyen válhattak bűnné, amint azt egy IV László korából való eset példázza. A Héder nembéli „Kőszegi" Henrik-fiak és szövetségesük, Gutkeled nembéli Joachim ellen 1275/1276 telén viselt hadjárat idején Ják nembéli Márton fia Myke elfogta a király ellen lázadókkal tartó inkei Booth fia Demetert, akit aztán IV László ki is végeztetett. Demeter inkei birtokát a király Mykének adományozta, ő pedig a király beleegyezésével eladta a földet Iharos fia Gergelynek. Minderről IV László 1276. január 20-án, a Somogy megyei Bolháson kiállított okleveléből szerezhetünk tudomást.143 Még fél év sem telt el, amikor IV László július 8-án kelt oklevele arról tájékoztat, hogy a király — a kivégzett — inkei Demeter atyafiainak (fratres), Ivánnak és Jóbnak visszaadja Demeter birtokát, azon Demeterét ti., akit — így az oklevél — ok nélkül (sine causa) ölt meg Csák Péter, amint az a király számára báróinak és az ország nemeseinek jelentéséből kiderült.144 Az ugyanazon esemény értékelésében tapasztalható kiáltó ellentmondást a kor politikatörténeti viszonyai magyarázzák: az első oklevél kiállítása idején a Csákok, a második megfogalmazásakor viszont ellenfeleik, a Henrik-fiak és Gutkeled nembéli Joachim által vezetett bárói csoport tartotta a kezében az ország kormányzatát.145 Alighanem az efféle esetekkel hozható összefüggésbe az a jelenség, hogy az elővigyázatos adományos, ha hűtlenségbe esett személytől elkobzott földe(ke)t kapott a királytól, olyan záradékot is belefoglaltatott adománylevelébe, mi szerint, ha az uralkodó utóbb mégis visszavenné tőle a birtokot — nyilván az eredeti birtokossal való kibékülés adhatott erre leginkább okot —, akkor hasonló értékű adományt kap majd kárpótlásként.14 6 A már megtett adományok felülvizsgálatára és visszavonására okot adhatott a királyi adománypolitikában bekövetkezett radikális változás is. Ennek legismertebb példája az a két akció, amelyeket IV Béla még hercegként 1228 és 1231, illetve már királyként 1235 és 1239 között hajtott végre.14 7 Béla akciói nem voltak híján az előzményeknek: 1217-ben maga II. András is számolt az „országban megtett általános osztozkodás" (generalis in nostro regno facta distributio) esetleges visszavonásával.148 S valóban, tudomásunk van arról, hogy 1220-ban korábban eladományozott udvarnokfoldet vett vissza a királyi tanács határozatára hivatkozva az adományostól, igaz, kárpótlás fejében.149 Néhány évvel később, 1225-ben, III. Honorius pápa sürgette az adományok visszavonásának megindítását.150 143 1276: ÁÚO XII. 700. 144 1276: ÁÚO XII. 701. 145 y,,. Pauler Gy.: i. m. II. 322-324. és Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok. (História Könyvtár -Monográfiák 1.) Bp. 1993. 287-288. 146 L. pl. 1274: CD V/2. 206-208.; 1291: HO VIII. 306-307., stb. 147 Összefoglalóan 1. Rákos István: IV Béla birtokrestaurációs politikája. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica XLVII. Szeged 1974. 148 1217: RA 1/1. 105. 149 1220: UB I. 77-79. - Az 1221-ben a várnépbeliek földjei ügyében folytatott vizsgálatok azonban aligha tartoznak ide, mivel ezek, úgy tűnik, a jogtalanul, tehát királyi adomány nélkül elfoglalt birtokokat érintették, vö. Az időrendbe szedett váradi tüzesvaspróba-lajstrom. Kiadja Karácsonyi János és Borovszky Samu. Bp. 1903. 310. és 315-317. sz-ok. 150 Bónis György: Decretalis Intellecto (III. Honorius pápa a koronajavak elidegeníthetetlenségéről). Történelmi Szemle 17. (1974) 24-31.
