Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Koszta László: A váci püspökség alapítása II/363
A VÁCI PÜSPÖKSÉG ALAPÍTÁSA 365 nek folyamatáról. Az ún. Szent István-i egyházmegyék létrejötte több szakaszra bontható. A folyamat első állomása bizonyosan a veszprémi püspökség volt, amelynek megszervezését 997 és 1001 közé tehetjük. 1001 és 1003 között szerveződött meg a kánoni elvárások szerint négy egyházmegyéből álló önálló magyar érseki tartomány. A már működő Veszprém mellett megszervezték az esztergomi érsekséget, a győri püspökséget és a szakasz utolsó állomásaként az erdélyi egyházmegyét. Az első fázist igen gyorsan követte a második: 1009-ben újabb három egyházmegyét alakítottak ki, a kalocsait, a pécsit és az egrit. A harmadik szakasz már jelentősebb késéssel követte az előzőket. 1030-ban a Maros, a Körösök, a Tisza és az Al-Duna határolta terület számára kialakították a csanádit püspökséget. Ehhez az időszakhoz kapcsolható a bihari és a váci püspökségek kialakítása is, de ezek létrejöttének pontosabb időpontját már igen nehéz megállapítani.15 A püspökségek megszervezésének szakaszai jól mutatják, hogy az ezredforduló első évtizedében tapasztalható egyházalapítási lendület némileg megtört. Szent István életére vonatkozó forrásokból is kitűnik, hogy nemcsak e téren figyelhető meg az uralkodó politikájában bizonyos fokú lendületvesztés. Különösen 1031 után érezhető, hogy az idősödő király tetteiben az elbizonytalanodás jelei figyelhetők meg. 1024-ben meghalt Szent István sógora, II. Henrik császár és halálával a korábban oly jelentős német, bajor támogatás bizonytalanná vált, majd ezt követően az 1030-as évekre gyökeres fordulat állt be a német-magyar kapcsolatokban. A megváltozott helyzet jelentős erőket kötött le és az egyházszervezés szempontjából oly jelentős bajor egyházi támogatás is csökkent. Ezzel egy időben elveszítette Szent István fiát, Imre herceget, akit műve folytatójának szánt. A trónutódlás problémája nyomán felerősödött a belső ellenzék, amely még merényletet is megkísérelt az uralkodó ellen.1 6 Az általános politikai elbizonytalanodást fia halála okozta, és a lelki megrázkódtatás közepette erősödött meg az országfelajánlás gondolata az uralkodóban.1 7 Összességében István uralkodásának utolsó bő fél évtizedében a politikai helyzet kevéssé tűnik alkalmasnak arra, hogy új egyházmegyét hozzanak létre. Az öregedő, s talán saját maga is szerzetesi fogadalom letételére vágyó megtört uralkodó inkább a szerzetesek monostorainak bővítését szorgalmazhatta.18 Egy monostor létrehozása közel se kívánt olyan politikai előkészítést, mint az igazgatási feladatokkal is rendelkező püspökségé. Másrészt a monostorok létrehozásával és támogatásával,1 9 mint kegyes alapítással a kormányzati és bírói munka nyomán szerzett bűneit is enyhíteni akarta a király Megfigyelhető, hogy István püspökség alapításainak nagyobb része uralkodásának első felére esik, míg a monostoralapítások — bár ezek kronológiájában is nagy a bizonytalanság — többsége, úgy tűnik, inkább a második felére, de mindenképpen 15 Koszta László: A keresztény egyházszervezet kialakulása. In: Árpád előtt és után. Szerk. Kristó Gyula - Makk Ferenc. Szeged 1996. 107-111. 16 Kristó Gyula·. Merényletek Szent István ellen. In: Kristó Gyula: írások Szent Istvánról és koráról. Szeged 2000. 97-99. 17 Tóth Endre·. István és Gizella miseruhája. In: Gizella királyné. Szerk.: Homonnai Sarolta -Koszta László. Veszprém 2000. 172-174. 18 SRH. II. 389-392. 19 SRH. II. 390-392. 20 Pannonhalma 996.; Pécsvárad 1015.; Zalavár 1019.; Zobor 1020 előtt; Bakonybél 1030 előtt; Somlyóvásárhely ismeretlen időpontban.
