Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: II. András király "új intézkedései" II/251
II. ANDRÁS KIRÁLY „ÚJ INTÉZKEDÉSEI" 263 (repleta muneribus) királyi bőkezűség (regia liberalitas) — kiváltképpen együtt érezve a vallással és az Istenért harcoló férfiakkal, azon király [Isten] nevében, akinek kezében van minden hatalom és minden ország joga, az utolsó napot tartva szeme előtt — iparkodjék és törekedjék bőségesen (copiose) adományozni".66 Hogy Imre 1202 után nem fukarkodott igazán jelentős birtoktestek elörökítésétől sem, arra az szolgál bizonyságul, hogy — a Morva folyó vidékén a bolgárok elleni hadjáratban teljesített érdemeiért (e katonai akció 1202-ben volt) — Hontpázmány nembeli Tamásnak a Kékes erdőt adományozta,6 7 amely Szatmár megye keleti részén hatalmas területre terjedt ki. 1205-ben — Imre és annak fia, III. László halálát követően — a hatalomvágyó András került az ország trónjára. Legelső ránk maradt oklevelében, amely 1205. augusztus 1-jei dátumot visel, és az Adriai-tenger parti Nona város jogait erősítette meg, továbbra is azt az alapelvet vallotta, amit már hercegként megfogalmazott: „A királyi felség sokféle jóindulata annál kegyesebben szokta teljesíteni az alávetett hívek könyörgéseit, minél inkább látszik, hogy azok odaadásának és hűségének buzgalma irányában változatlanul megmarad".68 A kezdeményezők tehát a hívek, s ha hűségük eléggé szilárd, az uralkodó teljesíti azok kéréseit. Más szavakkal hasonlót mondott el egy másik, szintén 1205. évi (talán gyanús) oklevelében: „Mivel nekünk szerfelett hasznos az e világi élet üdvének elnyeréséhez, az a szándékunk, hogy mindenki számára, amint szükséges, a méltó érdemekkel ajánlott köszönetet a jutalmazás (remuneracio) révén fejezzük ki és nyomatékosítsuk".69 Vagyis a király adománnyal fizet a neki tett szolgálatokért. András politikai kelléktárában herceg kora óta benne volt a lehetőség az „új intézkedések" bevezetésére, de meglehetős bizonysággal mondhatjuk: 1205-ben erre még nem került sor. Ekkor ugyanis az újdonsült király amellett tett hitet: miután elnyerte az ország feletti hatalmat, „elődeinket minden intézkedésükben követni akarjuk".7 0 A középkori királytól azt várták el, hogy ne újítson, ne valósítson meg reformokat, hanem az elődök kitaposta úton járjon tovább. Ε hitvallás tehát még a hagyományos csapásokon haladni akaró uralkodót mutatja, aki tesz ugyan a hívek megszerzése és megtartása érdekében — olykor akár jelentősebb — adományokat, de ezt még nem emelte politikája központjába. Ugyanakkor jól kitapintható, hogy II. András 1206-ban nagy lépéseket tett efelé. Egyik ekkori oklevelében nem az arenga lep meg bennünket újszerűségével, hanem az adomány nagyságával. Az arenga ugyanis még mindig „a hívek körül forog", mint 1198-1200 óta András diplomáiban megszokhattuk: „Illő, hogy a királyi felség a hűséget méltó jutalmazással (digna remuneracione), méltó bérekkel (dignis stipendiis) űjítsa meg, hogy mind az igazságosság emberi követelménye érvényesüljön, mind az adományozás (retribucio) példája nyomán a hívek száma növekedjék".71 Ebben az oklevélben Macharias fia Tamás, a király hű vitéze (fidelis miles noster) a Duna-Dráva-torkolattal szemben, Bács megyében hatalmas területet kapott, ~~ 6 6 Bgl. I. 40. (Reg. Arp. 206. szám). 67 CDES. I. 105. 68 Smic. III. 50. (Reg. Arp. 217. szám). 69 Bgl. I. 46. (Reg. Arp. 218. szám). 70 HO. I. 3. (Reg. Arp. 219. szám). 71 HO. VII. 3. (Reg. Arp. 222. szám).
