Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: II. András király "új intézkedései" II/251
II. ANDRÁS KIRÁLY „ÚJ INTÉZKEDÉSEI" 261 nak, és adományozás címén (titulo retribucionis) örökre megdicsőüljenek".5 6 E-gészen 1202-ig nem találunk Imre okleveleiben bizonyságot arra, hogy azon az ütőn haladt volna, ami az „új intézkedésekhez" vezet. Azt is mondhatjuk, Imre ezen öt-hat éve alatt a birtokpolitikában, az adományok terén (és azok indoklásában) határozott visszalépés állapítható meg a III. Béla országlása utolsó bő évtizedében megfigyelhető jelenségekhez képest. Változások nyomaira 1202-1204 között találunk példákat. Mielőtt ezeket számba venném, azt mutatom be, hogy mi lehetett ennek az oka. Mint közismert, Imre és öccse, András között Imre trónra lépte óta feszült volt a viszony, és ez átfogta Imre országlásának egész idejét. András rövidesen területi hatalomhoz jutott, és mint Dalmácia, Horvátország és Hülm hercege 1198-tól kezdve okleveleket adott ki.57 Nagyon tanulságos András diplomáinak témánk szempontjából történő vizsgálata. 1198 májusában, egyik legkorábbi oklevelében — noha annak kedvezményezettje egyházi testület, a zágrábi püspökség volt — későbbi politikájának fontos alapelvét szögezte le: „Illő, hogy a kérelmezők jogos óhajaira könnyen nyújtsuk beleegyezésünket, és ami az ésszerűség ösvényéről nem tér le, azt készséges cselekedettel teljesítsük".5 8 Ez nem más, mint az „új intézkedések" egyik elméleti pillére: aki kér — és jogosan kér —, annak adni kell. Eszerint tehát a kezdeményezés a társadalomé (a híveké), a jogosság elbírálása a hercegé. Ebben András könnyelműsége jutott kifejezésre. Hogy e jellemvonása a kortársaknak is feltűnt, arra a Kölni Királykrónika a bizonyság. Ebben arról olvashatunk, hogy III. Béla „másodszülött fiára várakat, nagy birtokokat hagyott, és jeruzsálemi útjához, amelyre még ő maga tett fogadalmat, megszámlálhatatlan vagyont biztosított. Az ifjú [András] atyja halála után, midőn hatalma korlátlanná vált, minthogy ez az életkor oly gyakran tékozló és könnyelmű (prodiga... et inprovida), a kapott pénznek hamar a nyakára hágott. Ezért midőn a megszokott fényűzéshez készletei elapadtak, elhatározta övéivel, hogy elfoglalja bátyja királyságát".59 Andrásnál a könnyelmű jellem összetalálkozott a hatalomvággyal, márpedig a hatalom megszerzéséhez hívek kellettek (a krónikában említett „övéi"), híveket pedig adományokkal lehetett a legmeggyőzőbb módon a maga számára biztosítani. íme, ez az az út, amely az „új intézkedések" felé vezetett. András féktelen hatalomvágyában jogcímként elővette a régiek bölcsességét, sőt még a római jogot is a maga oldalán sorakoztatta fel. 1200-ban arról szólt egyik oklevelében, hogy a régiek bölcsessége a királyokban és a nagy hercegekben — ennek gondolta saját magát is — az igazságot ajánlotta, mivel „az igazság az, ami mindenkinek megadja azt, ami az övé" (reddit unicuique, quod suum est)ß® Egy másik 1200. évi oklevelében immár ott tart a terminológiában, ahol apja, III. Béla az 1190-es évek közepén abbahagyta. Ekkor András Baranus zágrábi dékán megjutalmazását ezzel az elvi indoklással vezette be: „A régiek bölcs tekintélye, óvakodva a ravaszságoktól és előrelátóan gondoskodva övéikről a jövőre nézve, a 56 Bgl. I. 35. (Reg. Arp. 185. szám). 57 L. Szabados György: Imre és András. Századok 133 (1999) 94-96. 58 Smic. II. 297. 59 Albinus Franciscus Gombos: Catalogus fontium históriáé Hungaricae. I. Budapestini 1937. 482. A fentitől némileg eltérő magyar fordítását 1. Szabados György: az 57. jegyzetben i. m. 94. 60 Smic. II. 355.
