Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: II. András király "új intézkedései" II/251
II. ANDRÁS KIRÁLY „ÚJ INTÉZKEDÉSEI" 259 rás elődein III. Bélát és Imrét érthetjük, aligha a kisgyermek III. Lászlót, akitől különben sem ismerünk egyetlen oklevelet sem. Ez az adomány megvetette a Subicok hatalmának alapjait. Az Adriai-tenger partján tehát III. Béla (illetve alkalmasint Imre?) király nagyon jelentős lépést tett a domaniális (a királyt földesúri jogon megillető) jövedelmekről való lemondás terén, de ezt még feltételek megszabásával próbálta ellensúlyozni. „A domaniális jövedelmet katonai szolgálatra cserélte fel az uralkodó".48 Sajnos, nem maradt ránk az arengája annak a III. Béla által kiadott, de csak tartalmi átiratban ránk maradt oklevélnek, amelyben az uralkodó Lobnak és Tamásnak, a Wass család őseinek ismeretlen időpontban az erdélyi Sajó folyó mellett Doboka megyében nyolc birtokot és egy falut adományozott Görögországban neki tett szolgálataikért. Az oklevél rendelkező részében a bőkezűség tagadó mondatban nyert megfogalmazást: „nem illik az érdemeket a jutalomtól megfosztani" (mérita non debent defraudare premioJ.49 Ε helyütt az adomány nagysága és fekvése érdemel figyelmet. A kilenc ingatlanból nyolc birtok egy tömbben terült el Erdélyben, Széktől keletre, összterületük mintegy 120 km2-re, azaz 12 ezer hektárra rúgott.5 0 Ez tekintélyes birtoknagyság volt, és ráadásul nem nagy szórtságban feküdt, hanem zárt egységet alkotott. III. Bélának még két, hamisnak minősített oklevele vonható témánkhoz. Az egyik 1193. évi keltet visel, eszerint az uralkodó két trencséni várjobbágyot a királyi szerviensek közé emelt, és két földdel adományozta meg őket. A juttatás eléggé nagy területet ölelt fel a Vág folyó és a morva határ környékén; fontos mozzanat, hogy a kedvezményezettek ott nyertek adományt, ahol két további örökölt földjük volt. Az erről szóló oklevél arengája így hangzik: „Illő, a királyi körültekintés a neki alávetettek iránt akkora figyelmet tanúsítson, hogy aki minél hűségesebben szolgál, annál bőségesebben (largius) élvezze a királyi adományozást (regalis retribucio)". Richard Marsina főleg az egyik föld határjárását vélte későbbi időből, az 1220-as évekből származónak, Borsa Iván pedig az egész oklevelet hamisnak és az 1220-as években koholtnak minősítette.51 Bármi is legyen az igazság az oklevél eredetisége körül, annyi bizonyos, hogy arengája teljesen korszerű 1193-ra nézve, hiszen az ugyanezen évből való hiteles modrusi oklevélben — mint már szó volt róla — digna retribucio, illetve copiosius kifejezésekre lelünk, amelyek tükörképei az itt szereplő regalis retribucionak és a largius szónak. Ez az adomány, illetve az erről szóló oklevél arengája további bizonyság amellett, hogy III. Béla uralkodásának második felében olyan elemekre bukkanunk, amelyek egyértelműen az „új intézkedések" irányába mutatnak. Erre utal az is, hogy e hamisnak ítélt 1193. évi diploma arengájának majdnem tökéletes megfelelője olvasható II. András egy 1216. évi oklevelében.52 III. Béla másik, 1194. évi oklevelét, amelyben az uralkodó Domokos bánnak csere fejében borsodi várföldet 48 Kristó Gy.: az 5. jegyzetben i. m. 1248. 49 HO. VII. 20. (Reg. Arp. 592. szám). 50 A következőkben — ahol erre mód nyílott — a terület nagyságának kiszámításánál figyelembe vettem Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I-IV Bp. 1963-1998. (a továbbiakban: Gy.) vonatkozó szócikkeit és térképlapjait. 51 Richárd, Marsina: Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae. I—II. Bratislavae 1970-1987. (a továbbiakban: CDES.) I. 95. (Reg. Arp. 2532. szám). 52 CDES. I. 159. (Reg. Arp. 303. szám).
