Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: II. András király "új intézkedései" II/251
256 KRISTÓ GYULA institutio szó a nova melléknévvel lenne összekapcsolva, azaz a II. András politikájának megnevezésére szolgáló latin kifejezés magyar megfelelését illetően nem foglalt állást. Mivel az iménti három jelentés igen közeli értelemtartományba esik, magam az ,,intézkedés"-t azért részesítettem előnyben a szintén megfelelő „kezdeményezés"-sel és „rendelkezés"-sel szemben, mivel az elsőnek a magyar történeti szakirodalomban már előzménye van. Ezért beszélek a következőkben a királyi politika irányvonaláról szólva „új intézkedések"-ről. Mint az imént utaltam rá, a nove institucionest említő oklevél 1217-ből való. Aligha valószínű, hogy mindössze ebben az egyetlen évben érvényesültek volna az e névvel jelölt intézkedések. Maga a rendszer eszerint már működhetett korábban, és akár folytatódhatott 1217 után is, fennállása nem korlátozható szakszerű megnevezésének esztendejére. Meg kell tehát határoznunk, hogy mi az „új intézkedések" lényege, s a továbbiakban — amikor magával a kifejezéssel nem találkozunk — az e névvel jelölt jelenséget kell a forrásokban keresnünk. Mivel a részletes bizonyító anyag amúgy is rövidesen sorra kerül, egyelőre elégedjünk meg annyival, amit 1217-ben az új politika legfontosabb ismérveként II. András elmondott: a nove instituciones lényege „az országunkban tett általános osztozkodás" (generalis in nostro regno facta distributio),35 vagyis a nagyszabású birtokadományozás, amelynek fő haszonélvezői a világiak, kivált a világi előkelők voltak. Ha azt nyomozzuk, hogy mikor kezdődtek Magyarországon a király által a világiak számára tett adományok, akkor világosan különbséget kell tennünk szóbeli és írásbeli donációk között. A szóbeli juttatások vizsgálatáról adatok híján eleve le kell mondanunk, márpedig — főleg az Arpád-kor első időszakában — a világiak esetében ezek voltak túlsúlyban. Iíj. Horváth János egyebek mellett azért nem állapította meg az „általános osztozkodás" időhatárait, mivel szerinte II. András „számos adományáról még oklevelet sem adott".3 6 Ez bizony jogos feltételezés. Amit kutatás tárgyává tehetünk, az a világiaknak írásban tett juttatás (ebből is természetesen az a — feltételezhetően csekélyebb — rész, ami idők folyamán nem veszett el, nem semmisült meg). A hiteles királyi oklevelekben a 12. század közepéig nincs nyomuk a világiak számára tett birtokadományoknak. Az első ilyen adat II. Géza király (1141-1162) 1156 körüli diplomájában található, amely szerint az uralkodó Gotfrith és Albreht jövevény vitézeknek négy falut, egy földet és egy erdőt juttatott.3 7 Hogy valóban ekkortájt vehette kezdetét — legalábbis számottevőbb nagyságrendben — a világiak oklevelekbe foglalt megadományozása, onnan gyanítható, hogy ettől kezdve érzékelhetően növekedni kezd az ilyen jellegű diplomák száma, ugyanis a következő időszakból több más hasonló adat maradt ránk. Közelebbről meghatározhatatlan időben ugyancsak II. Géza király egy földet juttatott Csák nembeli Pálnak,3 8 szintén egy, nagyságra nézve ötekényi földet Gabnak, a kalocsai egyház szolgájának.3 9 III. István király (1162— 35 Reg. Arp. 320. szám. 36 Ifj. Horváth J.: a 7. jegyzetben i. m. 268. 37 Urkundenbuch des Burgenlandes. I. Bearbeitet von Hans Wagner. Graz-Köln 1955. (a továbbiakban: Bgl. I.) 21-22. (Reg. Arp. 85. szám). 38 Hazai okmánytár. I-VIII. Bp.-Győr 1865-1891. (a továbbiakban: HO.) I. 1. (Reg. Arp. 100a. szám). 39 HO. VI. 3. (Reg. Arp. 104. szám).
