Századok – 2001

TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: II. András király "új intézkedései" II/251

TANULMÁNYOK Kristó Gyula II. ANDRÁS KIRÁLY „ÚJ INTÉZKEDÉSEI" A II. András király uralkodásának (1205-1235) egyik legszembeötlőbb sajátossága a királyi birtokok nagymérvű eladományozása volt. Az ekkori oklevelek számottevő része ennek köszönheti megszületését; olyan tényről van tehát szó, amelyet nem kell aprólékos munkával felderíteni, hanem a felszínen közvetlenül megmutatkozik. Ez a magyarázata annak, hogy az erről való állásfoglalást senki sem kerülhette meg, aki összefoglaló magyar történelmet készített. Annál inkább meglepő viszont, hogy a jelenségnek máig nincs monografikus igényű feldolgozása, jóllehet annak jelentőségét, alkalmasint talán még korszakos fontosságát is a kutatók közül senki nem vonta kétségbe. A szakirodalomban ennélfogva erős többségben vannak azok a vélemények, amelyek nem kifejezetten e tárgykörre irányuló vizsgálódások eredményeképpen születtek meg, hanem az áttekintő magyar történet tárgyalása során mintegy kötelező penzumként foglalkoztak ezen adományozásokkal. Az alábbiakban — inkább csak tallózva a megállapítások között — néhány tisztázatlan kérdésre hívom fel a figyelmet. Nem tekinthető megoldottnak az időhatárok kérdése. Pauler Gyula szerint alig foglalta el II. András a trónt, máris elkezdett prédálni.1 Hóman Bálint 1205-tel indította az uralkodó ezen új politikáját.2

Néhány évvel későbbre, 1208 tájára helyezte a bőkezű adományozások kezdetét a Magyarország történeti kronológiája című mű,3

s ez olvasható Zsoldos Attila könyvében is.4 Magam 1984-ben megjelent (de 1977-ben írt) munkámban úgy fogalmaztam, hogy „talán nem is mindjárt 1205-től, hanem csak a következő évektől kezdve" vált ez az eljárás II. András belpolitikája meghatározó vonásává.5

R. Kiss István viszont a keresztes hadjárat befejezését követően, 1218-tól kezdve számolt e politikával.6

Többen hangoztattuk ugyanakkor, hogy e politika kezdő lépéseit már III. Béla király megtette Modrus megye eladományozásával, illetve alkalmasint Imre király is örökített el délvidéki megyét.7 Szintén bizonytalanságok mutatkoznak a záró dátumot illetően. A kutatók többsége azzal számol, hogy 1217/1218-ban megtorpant, illetve mérséklődött e politika lendüle-1 Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. II. Bp. 1899.2 39. 2 Hóman Bálint-Szekfü Gyula: Magyar történet. I. Bp. 1935.2 654. 3 Magyarország történeti kronológiája. I. A kezdetektől 1526-ig. Szerk. Solymosi László. Bp. 1981. 128. (a vonatkozó rész Solymosi László munkája). 4 Zsoldos Attila: Az Árpádok és alattvalóik (Magyarország története 1301-ig). Történelmi Kézikönyvtár. Debrecen 1997. 42., 136. 5 In: Magyarország története. Előzmények és magyar történet 1242-ig. II. Főszerk. Székely György. Szerk. Bartha Antal. Bp. 1984. 1273. 6 R. Kiss István: II. Endre birtokreformja: a perpetuitás. Debreceni Szemle 1927. 40. 7 L. pl. iß. Horváth János: P. mester és műve. Irodalomtörténeti Közlemények 70 (1966) 266.; Kristó Gy.: az 5. jegyzetben i. m. 1273.; Bertényi Iván: Szent István és öröksége. Magyarország története az államalapítástól a rendiség kialakulásáig (1000-1440). Tudomány — Egyetem. Bp. 1997. 55.