Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - Milov; L. V.: Velikirusszkij Pahar I Oszobennoszty Rosszojszkovo Isztoricseszkovo Processza (Ism.: Kurunczi Jenő) I/211

211 TÖRTÉNETI IRODALOM Milov, L. V. VELIKORUSSZKIJ PAHAR I OSZOBENNOSZTYI ROSSZIJSZKOVO ISZTORICSESZKOVO PROCESSZA Moszkva, 1998. Rosszpén, 574 o. A NAGYOROSZ FÖLDMŰVES ES AZ OROSZORSZÁGI TÖRTÉNETI FOLYAMAT SAJÁTOSSÁGAI A 18. századi Oroszország európai része nagyorosz parasztságának teljes mezőgazdasági termelési ciklusbeli tevékenységét és mindennapi életét először vizsgálják úgy, hogy konkretizálódnak a bonyolult elméleti tételek és a nyugat-európai fejlődéssel összehasonlítva feltárul az orosz történeti evolúció sajátossága. Ráadásul kiemelnénk, hogy Milovnak a természeti-földrajzi tényezőknek az orosz paraszti gazdálkodásra való hatásáról, a faluközösség funkcióinak szerepéről, a jobbágyrendszer és a kapitalizmus geneziséről és működéséről kifejtett gondolatai az 1980-as, sőt a 90-es évek elején is „meglehetősen eretneknek" számítottak. Lásd pl. N. A. Gorszkajával közös írását az Isztorija SzSzSzR 1982/2. és önálló tanulmányát a Voproszi Isztorii 1992/4-5. számában. A szerző résztanulmányai és évtizedes kutatásai biztos alapot nyújtanak mostani munkájához. Milov óriási levéltári forrásbázisából kiemelnénk az Altalános földméréshez fűzött megjegyzéseket, az egyházi birtokok szekularizációjával kapcsolatos ún. tiszti leírásokat, a Szabad Gazdasági Társaság kérdőíves anyagait, az egyes kormányzóságok helyrajzi dokumentumait és a földbirtokosok intézőiknek adott instrukcióit. A publikált források közül külön figyelmet érdemelnek az első orosz agronómusok (így A. T. Bolotov és I. I. Komov) munkái és a gazdag memoárirodalom. Lényeges, hogy a szerző az utóbbi (szubjektívebb) anyaggal kapcsolatban körültekintő forráskritikát alkalmaz. Milov, hogy a 18. századot megelőző és követő folyamatokat is bemutassa; régebbi okiratokat és kataszterkönyveket is felhasznált műve megírásához. A mű két részre tagolódik. Az elsőben 11 „vázlatban" tárgyalja a nagyorosz paraszti termelést, a másodikban pedig az orosz késő feudalizmuskori gazdasági-társadalmi és politikai fejlődés sajátosságait elemzi a szerző. Megjegyezzük, hogy a minden részében alapos és újszerű könyvet a sok „alfejezet" miatt nem tartottuk célszerűnek és megvalósíthatónak úgy bemutatni, hogy minden szerkezeti elemére kitérjünk, hanem a paraszti agrártermelés és életmód azon sajátosságaira utalunk, amelyekkel Milov az oroszországi történeti folyamatot és a kiformálódására ható tényezőket jellemzi. A szerző, mint arra bevezetőnkben rámutattunk, már több korábbi művében, miként itt is, azon az állásponton van, hogy az éghajlati és a talajviszonyok döntően befolyásolták a paraszti munkát és mentalitást. Milov kiemelkedő érdeme, hogy az orosz történetírásban először mutatja be a nagyorosz paraszti munkaciklus egymást követő részeit (ma úgy mondanánk: a humán erőforrások sajátos mozgósítását), kialakulásuk okait és munkavégzési szabályokban történő rögzülésüket. A zord klimatikus és talajviszonyok a nagyorosz földművest (nyugat-európai sorstársaival ellentétben) arra késztették, hogy a rövid mezőgazdasági munkaciklusban intenzíven, reggeltől estig és a teljes családi munkaerőt igénybe véve dolgozzék. Milov rámutat, hogy a fentiek mellőzése nagyarányú termeléscsökkenéssel, ill. terméskieséssel járt. A szerző elemzi, hogyan alkalmazkodott a kelet-európai síkság orosz földművese a kíméletlen természeti feltételekhez. Lényeges kiemelnünk, hogy vizsgálódása regionális szemléletű és megállapításait konkrét adatokkal támasztja alá. A kistermékenységű talajok miatt fontos volt pl., hogy megfelelő talajmegmunkálással legalább az eredeti termőképességet fenntartsák. Ugyanígy lényegesnek ítéljük a regionálisan és a termesztett növények szerint eltérő vetési időt, normát és vetéssűrűséget (115-136. ο.). A műben plasztikus képet kapunk a szántástól a betakarításig/tárolásig terjedő munkaciklus eszközeiről és használatukról. A kemény munka ellenére az ország európai részén századokon át alacsony volt az átlagtermés; általában két-háromszoros maghozamról beszélhetünk. Azt talán kis túlzásnak véljük, hogy ebben nem anynyira az alacsony paraszti földművelési kultúra, mint inkább a kedvezőtlen természeti körülmények játszottak közre. Nézetünk szerint mindkettő erősen determinálta a mezőgazdasági munka eredményességét. Úgy véljük Milov nyomán nekünk is szólnunk kell a jaroszlavli kormányzóság rosztovi járásának gyümölcs- és konyhakertészetéről, amit ezen agrárágazat bölcsőjeként tartanak számon. A kor jellegzetessége, hogy a nagyvárosokban, sőt Moszkvában és Péterváron, és a városhatárokon belül is voltak veteményesek. A melegágyi termesztéssel az orosz kertészek komoly eredményeket