Századok – 2001
FIGYELŐ - Urbán Aladár: A magyar külpolitika dimenziói 1848/49-ben. Gondolatok Kosáry Domokos könyvéről I/191
192 FIGYELŐ kája. A két világháború között publikált számos — részben francia vagy angol nyelvű — tanulmány mellett külpolitikai érdekű, önálló kötet kevés jelent meg. Hajnal István 1927-ben publikálta a Kossuth emigráció törökországi eseményeivel foglalkozó, alapos és terjedelmes bevezetővel ellátott forráskiadványát (valójában a tervezett munka első kötetét). 1937-ben Jánossy Dénes Kossuth angliai szerepét bemutató angol nyelvű munkáját, 1940-ben a Kossuth emigráció angliai és amerikai tevékenységével kapcsolatos dokumentumgyűjteményének első kötetét, illetve 1942-ben Lengyel Tamásnak Teleki Lászlóról szóló életrajzát említhetjük. Az utóbbit kivéve mindegyik kötet kizárólag az emigrációval foglalkozott. Az 1848/49-es időszakot feldolgozó tanulmányok, valamint eredeti dokumentumok a rövid életű Háborús Felelősség c. folyóiratban (1928-31.), illetve a Revue des E-tudes Hongroises és a Nouvelle Revue de Hongrie c. kiadványokban jelentek meg. A második világháború késleltette Jánossy okmánygyűjteménye következő kötetének kiadását, s nem került sor — mint azt Kosáry 1985-ben egy előadásán említette — a francia külügyi levéltár összegyűjtött anyagainak publikálására sem. A második világháború után Haraszti Évának lehetősége nyílt arra, hogy Londonban kutasson. Ennek eredményeként jelent meg 1951-ben — az ekkor elvárt módon átpolitizált előszóval — hasznos forráskiadványa Palmerstonnak a tárgyalt időszakban Magyarországot érintő politikájáról. (A kötet többek között publikálta az 1850. évi angol hivatalos Blue Book okmánygyűjteményéből kihagyott részleteket.) Az Országos Levéltárban őrzött 1848/49. évi iratoknak a centenárium tiszteletére megindult rendezése tette lehetővé Hajnal István számára, hogy megírja új szempontokat felvető, jelentős tanulmányát a Batthyány-kormány külpolitikájáról, amely a halálát követő esztendőben, 1957-ben jelent meg. Magyarország 1849. évi helyzetét és a nemzetközi politikát tárgyaló munkát publikált 1961-ben Andics Erzsébet a Habsburgok és a Romanovok szövetségéről, amelyben az orosz külpolitikai levéltár eddig szinte hozzáférhetetlen iratait is használta. Hatalmas anyag alapján készült Waldapfel Eszternek az 1848-49-es magyar külpolitikával foglalkozó, 1962-ben megjelent monográfiája. A kötet hézagpótló vállalkozásnak indult, de az ideológiai elvárások alapján levont következtetései és megalapozatlan kritikái miatt nem volt képes betölteni vállalt szerepét. Horváth Zoltán 1964-ben napvilágot látott munkájának első kötete Teleki László gazdagon dokumentált életrajzát nyújtja, míg a második külföldi és hazai levéltárak eddig többnyire nem publikált iratait tartalmazza. Az 1848-49-es magyar külpolitika szereplőiről szóló ismereteinket tovább bővítette Kabdebo Tamásnak 1979-ben Pulszky Ferencről angol nyelven megjelent munkája. A hazai kutatók által már a század elején bemutatott magyarbarát angol diplomáciai ágens, J. A. Blackwell tevékenységét ismerteti az 1843-1851 közötti jelentéseinek közreadásával Haraszti-Taylor Éva 1989-ben megjelent kötete. (A kiadvány az iratokat a Blackwell által a Magyar Tudományos Akadémiának adományozott másodlatok alapján közli.) Ugyancsak Blackwell szerepét és személyét ismerteti meg Kabdebo Tamás 1990-ben magyar fordításban megjelent életrajzi feldolgozása. Nagy ívű áttekintést nyújt Herczeg Géza „Magyarország külpolitikája 896-1919" című, 1987-ben publikált, előzmény nélküli kézikönyve. Végül az 1848-49-es külpolitika kérdéseire koncentrál Erdődy Gábornak a magyar kormányzat 1848. évi európai látókörével
