Századok – 2001
KISEBB CIKKEK - Gunst Péter: Marczali Henrik és a "kortörténetírás" I/181
KISEBB CIKKEK 189 kezett feltárni. Messzemenően kiaknázta pl. Széchenyi István naplóit (erős szavakkal ítélte el az Akadémiát, amiért mindaddig elzárkózott Széchenyi naplóinak teljes terjedelmű közlésétől),1 8 tudtunkkal első ízben használta fel Wesselényi Miklós naplóit, valamint jelentős számú levelet és más iratot, memorandumot stb... Tudunk olyan esetről, hogy pl. az udvar 1848 február eleji leiratát, melyet végül nem adták át az országgyűlésnek, ő vette ki az akkor még lezárt borítékból.19 Egyszóval, mindazon örömökből kivette a részét, amelyeket" a levéltári kutatás azok számára nyújtott, akiknek az a szerencse jutott osztályrészül, hogy egy korszak irattárait elsőként tanulmányozhatták. Kortörténeti interjúinak köszönhette azonban korai nyugdíjazását is, 1919 után. Marczali ugyan az 1870-es évek közepén, franciaországi tanulmányútja idején még köztársasági érzelmű volt, de 1918-ra, az eltelt évtizedek folyamán „lehiggadt", s elfogadta a királyságot, s végül I az Osztrák-Magyar Monarchiát igen jó megoldásnak tartotta. Nem volt tehát I semmiféle tekintetben sem forradalmár, csupán azzal adott alapot az ellene felhozott vádaknak, hogy a Tanácsköztársaság idején katedrájáról nem mondott le, mint ' sokan tették, hanem megmaradt az egye-i temen, s elvállalta a felállítandó levéltári tanács elnöki tisztét. A Tanácsköztársaság célkitűzéseivel, konkrét intézkedéseivel persze nem értett egyet. Amikor azonban Kun Béla meglátogatta az egyetemet, Marczalit is felkereste. 0 ezt arra használta fel, hogy Kunt is meginterjúvolja, kikérdezze olyképpen, mint a kortörténet más fontosabb szereplőivel is tette. Ezt ugyan nem tudták a kortársak, de annak híre ment, hogy „kapcsolatban volt Kun Bélával". Ezzel, s a levéltári tanács elnöki szerepének elvállalásával, valamint azzal vádolták meg, hogy volt tanítványait arra buzdította, lépjenek be a "Vörös Hadseregbe, s harcoljanak az antant hadserege ellen. Ez utóbbiból annyi volt igaz, hogy Marczali valóban buzdította volt hallgatóit a cseh hadsereg kiverésére a Felvidékről. Mindezek alapján fegyelmi, majd ügyészségi vizsgálat indult ellene. Az ügyészség semmit sem tudott felhozni ellene, így a vádakat elejtették, az egyetemen azonban — majdnem 4 éves huzavona után -— előbb felfüggesztették állásából majd idő előtt nyugdíjazták. A kortörténeti kutatásból tehát adott esetben egzisztenciális veszélyei származtak. Mindezt azért mutatjuk itt be, mert Marczali tevékenységének kortörténeti fejezetei kiestek a tudományos köztudatból. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy a Magyarország legújabb kori történetére vonatkozó kutatásainak eredményei egyetemes történeti munkákban láttak napvilágot, azoknak kisebb vagy nagyobb fejezeteiként. A kortársak érdeklődését ugyan felkeltették, de a fiatalabbak látókörén már kívülrekedtek. Ennek pedig következménye is lett. Az egyik az, hogy bizonyos dolgokat „újból" fel kellett fedezni. Marczali 19. századi magyar történelemi-e vonatkozó kutatásainak eredményei gyakorlatilag teljes egészükben kiestek a magyar történetírásból. A másik következmény ennél is károsabb: annak következtében, hogy a korszak kutatói nem ismerték és ismerik Marczali ezen munkáit, a kortörténet általában nem kapta — és részben még ma 18 „A M. T. Akadémia nem eléggé sajnálható nek meg a sokkal értéktelenebb latin másolatok az mulasztást követ el, midőn e páratlan történeti és Akadémia kiadásában". U. o. 334. irodalmi leneset teljesen nem bocsátja közzé... Hogy 1 9 U. o. 595. ez német, nem lehet akadály, hisz halomszám jelen-
